Ma madridi szuperrangadót rendeznek Tallinnban, ahol a Real Madrid és az Atletico Madrid csap össze egymással a szezon első trófeájáért, az Európai Szuperkupáért. Ennek – plusz a hétvégén startoló La Liga – apropóján bekopogtatunk a Matracosokhoz, megnézzük mi történt Madrid fehér-piros felében a nyáron, mi várható idén Simeone csapatától. A Real Madridról korábban már több posztot is írtam, így a Királyiak taglalását most hanyagolnám, de annyit érdemes megjegyezni, hogy Bale tűnik a támadószekcióban az egyetlen biztos pontnak, Isco, Asensio és Benzema pedig küzdhet fennmaradó két helyért a 4-3-1-2-es / 4-3-3-as felállásban. További kérdés, hogy ki lesz az első számú kapus, érkezik-e valaki Kovacicot pótolni, viszont ezek már csak részletkérdések.

Az Atletico helyzete annál inkább izgalmasabb, hiszen az elmúlt két évben úgy tűnt megragadnak a fejlődésben, átigazolási tilalmat is kaptak, tavaly pedig a BL-csoportkörben pottyantak ki. Télen, Costa visszatérésével egyidejűleg a csapat játéka egy szintet lépett, illetve olyan kulcsfontosságú lépéseket is sikerült meglépniük tavasszal, hogy megnyerték az Európa Ligát, ami óriási lökést adhatott annak a keretnek, amely már kétszer bukott el Bajnokok Ligája döntőt, valamint Antoine Griezmannt és Diego Godint is sikerült maradásra bírniuk.

Eddig pedig tökéletes átigazolási időszak áll mögöttük.

Az érkezők között van:

-a 70 millió euróért leigazolt Thomas Lemar, aki még mindig csak 22 éves és tökéletesen beillik Simeone játékrendszerébe, hiszen a középpálya mindkét szélén tud játszani, valamint kifejezetten jó védekezésben is a francia középpályás.

-a klubtól távozó Gabit azonnal tudták pótolni, hiszen megvették a Villarealtól a 22 éves Rodrit, akiért mindössze 20 millió eurót fizettek.

-ingyen szerezték meg a 23 éves Gelson Martinst a Sportingtól.

-a kölcsönadott Sime Vrsaljkót azonnal pótolták a kolumbiai Santiago Ariasszal.

-Antonio Adánt mindössze 1 millió eurót vették meg a Betistől.

-Jonny Castrót is sikerült olcsón, 7 millió euróért megvásárolni a Matracosoknak, vszont ő azonnal kölcsönbe került a Wolverhamptonhoz.

-talán a legfurcsább igazolás Nikola Kalinic szerződtetése volt. A problémás horvátot 14.5 millió euróért vették meg, viszont Gameirót 16 millió euróért sikerült továbbadniuk a Valenciának. Kalinic kapcsán talán érdemes annyit megjegyezni, hogy a milánói és a válogatottbeli zűrzavar után talán realizálta a 30 éves csatár, hogy hosszú idő nincs már hátra a profi pályafutásából és hálás lesz Diego Simeonénak és az Atletinek, hogy esélyt adnak neki. Ha pedig bármi gond lesze vele, akkor abban biztos vagyok, hogy Simeone tudja majd kezelni és ha kell, simán kidobja a keretből.

Lemar és az érte kifizetett 70 millió euró az Atletico  történetének legdrágább igazolását jelenti

A távozók névsora hasonlóan gazdag, viszont lényegében vagy azonnal megtalálta a helyettesüket az Atleticó vagy nem járt komolyabb veszteséggel:

-Gabi és Torres elment levezetni, előbbi Katarban teszi, utóbbi Japánban.

-Sime Vrsaljko az Interhez ment kölcsönbe.

-Kévin Gameirót a Valencia vette meg végleg.

-Luciano Vietto ezúttal a Fulhamhez került kölcsön, ami nem meglepő, hiszen az argentin támadó tavaly a Valenciánál töltött el egy fél szezont, előtte pedig a Sevillánál.

A sikeres átigazolási politikának köszönhetően pedig jelenleg úgy fest az Atletico Madrid kerete, hogy minden posztra legalább kettő játékos van, akik hasonló minőséget képviselnek:

-Kapusok: Jan Oblak és Antonio Adán

-Középhátvédek: Diego Godin, Stefan Savic, Jose Gimenez (+Lucas Hernández)

-Jobbhátvédek: Juanfran és Santiago Arias

-Balhátvédek: Filipe Luis és Lucas Hernández

-Középső középpályások: Koke, Saul, Thomas, Rodri

-Szélső középpályások: Thomas Lemar, Vitolo, Gelson Martins, Angel Correa

-Támadók: Diego Costa, Antoine Griezmann, Nikola Kalinic

Nem ismerem pontosan az Atletico Madrid történelmét, hát még egy-egy adott korszakban a játékosállományát, de azt szinte biztosra ki merem jelenteni, hogy most a Matracosok történetük egyik legjobb keretével rendelkeznek, iszonyat sokat jelenthet az Diego Simeone számára, hogy a rotációt kiváló minőségben tudja csinálni és nem 11-13 játékossal kell végigtolnia a szezont – ugye emlékszünk a 2014-es BL-döntőre, amikor a hosszabbításban az Atleti fizikálisan teljesen megszűnt létezni? Egyedül Griezmann helyettesítése tűnik nehéznek – na jó, lehetetlennek -, viszont Ángel Correa megoldás lehet erre a problémára, hiszen számára nem idegen, ha a középcsatára mellett/mögött kell játszania.

A keret nem csak nemzetközi szinten is kiemelkedően mély, hanem védelem egyes tagjaitól eltekintve iszonyat fiatal is, így ez a csapat sokkal keményebb és jobb lehet, mint az elmúlt években volt. Kérdéses persze, hogy Martinst és Lemart hogyan sikerül beilleszteni az Atleti taktikájába, mennyire lesz Gabihoz képest hasonlóan hatékony Rodri, de összességében úgy gondolom, hogy ez az Atletico Madrid minden sorozatban esélyesként indul, egyáltalán nem lepne meg, ha a La Ligát idén megnyernék, sőt…

Ti mit vártok ettől az Atletico Madridtól?

A hétvégén kezdődő olasz bajnokság kapcsán érdemesnek gondoltam, ha egy poszt erejéig látogatást teszünk Torinó fekete-fehér felébe, hiszen történtek olyasfajta aprócska dolgok, hogy megszerezték ingyen Emre Cant, leigazolták klubrekordot jelentő összegért Cristiano Ronaldót, valamint a tékozló fiú, azaz Bonucci visszatérésével lepasszolták a Milannak a tavaly kifejezetten jól teljesítő Gonzalo Higuaint.

A Juventusnak a 2017/2018-as szezon során nemzetközi szinten három-négy észrevehető hiányossága volt:

-Chiellini mellől eltűnt Bonucci, viszont Barzagli már rég nem tud a legmasabb szinten játszani, míg Benatia kevésbé megbízható, hajlamosabb hibázni. -> Gyengült a védelem

-De Sciglio meg sem közelítette (támadásban) azt, amit a 2016/2017-es szezonban Dani Alves produkált, pedig az olasz jobb bekk is már 26. életévét tölti októberben, így rutintalanságára, fiatalságára sem lehet fogni a gyengébb teljesítményt. A másik jobbhátvéd pedig már nem volt képes a legmagasabb szintnek megfelelően teljesíteni, viszont amikor Lichtsteiner megkapta a lehetőséget, akkor azért élt is vele. -> Minőségbeli visszaesés jobbhátvédek terén

-A Juventus háromfős középpályáján van két kiemelkedő spíler Matuidi és Pjanic személyében, viszont a klasszikus védekező középpályás szerepében csak Sami Khedira tündökölt (lol..), viszont a német középpályás nem a legmagasabb polcon helyezkedik el e téren, így sebezhető volt az Öreg Hölgy középpályája is. -> Klasszis szűrő hiánya

-Dybala a legnagyobb meccseken semmit nem tett hozzá a Juventus játékához. Alapvető problémát jelent az esetében, hogy csak középen tud kiemelkedően teljesíteni, a szélre kirakva már csak a középszerűséget súrolja, illetve védekezni sem szeret. -> Korlátozott lehetőségek a támadószekcióban

Ezen felül problémát jelentett a torinóiak számára, hogy Alex Sandro a szezon második felére teljesen formán kívül játszott, teljesen demotivált volt, de ez sokkal könnyebben orvosolható, mint a fent említettek.

Viszont a Juventus úgy tűnik, mindegyik hiányosságot megoldotta, hiszen…

-hiszen Bonucci visszatért, így ismét összeállhat a Chiellini-Bonucci kettős a védelem tengelyében, a keretben pedig továbbra is ott van Benatia, Rugani és Barzagli is, így kellő mélységgel és minőséggel rendelkeznek.

-hiszen ha már az Inter nem volt hajlandó kifizetni a Joao Cancelóért kért 40 millió eurót a Valenciának, akkor a Zebrák megtették, így egy védekezésben és támadásban is kiváló képességű jobbhátvéd érkezett a keretbe, De Sciglio eddigi biztos kezdőben szereplése pedig pillanatok alatt szertefoszlott. A házon belüli verseny pedig kifejezetten jót tehet mindkét játékos számára.

-hiszen Can leigazolásával iszonyatosan sokat nyert a Juventus, hiszen ingyen szerezték meg, minőségbeli ugrást jelent Khedirához képest, valamint nem csak a védekező szerepkört képes betölteni a középpályán, a támadásokhoz is képes felzárkózni, hozzátenni. Mindenesetre a Matuidi-Can-Pjanic középpálya elég pofásnak ígérkezik.

-hiszen Cristiano Ronaldo érkezéséből lényegében Paulo Dybala profitálthat a legtöbbet. Ronaldót már csatárként kell számításba venni, viszont azokon a meccseken, amikor elöl nem volt mellette Benzema, a portugál sok sót nem evett. Az „új Benzema” a Juvénál Dybala lehet, az argentin ennek köszönhetően maradhat a pálya centrumában, a kettőjük játéka remekül egészítheti ki egymást. Jobb szélen Douglas Costa jelenthet veszélyt, a megüresedő balszélt pedig akárcsak a Realnál, itt is egy brazil töltheti be, jelen esetben Alex Sandro. Viszont a Dybala-Ronaldo duó nem csak 4-3-3-ra, hanem 3-5-2-re is tökéletes lehet.

Kulcskérdés lehet, hogy Allegri hogyan lesz képes rotálni és menedzselni a nemzetközi szinten versenyképes és igencsak bő keretét, hiszen a balhátvéd posztjától eltekintve – bár Allegri bőszen pakolgatta Cancelót és De Scigliót is bal oldalra a felkészülés alatt-, minden pozícióra több játékos pályázik, teljes joggal.

Szemléltetésképpen:

-Kapusok: Mattia Perin és Wojciech Szcsesny

-Középhátvédek: Leonardo Bonucci, Giorgio Chiellini, Daniele Rugani, Medhi Benatia, Andrea Barzagli

-Jobbhátvédek: Joao Cancelo és Mattia de Sciglio

-Középső középpályások: Miralem Pjanic, Blaise Matuidi, Emre Can, Sami Khedira, Rodrigo Bentancur, Claudio Marchisio.

-Szélső támadók: Douglas Costa, Juan Cuadrado, Federico Bernardeschi, Mario Mandzukic (?)

E nevek alapján Bernardeschi és Mandzukic helyzete lehet érdekes. Bernardeschi a szélről betörve és középen is tud játszani, viszont klasszikus szélsőnek nem nevezhető, a középpálya közepén pedig csak támadásban tudja kivenni a részét. Az olasz helyére, szerepére érdemes lesz odafigyelni a következő szezontól, már csak azért is, hogy hogyan lesz képes a Cuadrado-Costa-Dybala hármas jelentette konkurenciával megbírkózni. Mandzukic pedig kulcsfontosságú csereember lehet, hiszen Cristiano Ronaldo nem fog 50+ meccsen játszani, számára szükséges a rotáció, a keretben pedig CR-en és a horváton kívül csak a 18 éves Moise Kean van középcsatár poszton. A balszélső támadók terén pedig gyakorlatilag továbbra is Mandzukic az egyetlen alternatíva (ha Ronaldót nem e poszton vesszük számításba, márpedig nem szélsőként kell már őt kezelni), hiszen Costa, Cuadrado és Bernardeschi is a jobb oldalon érzik jól magukat.

A Bajnokok Ligája esélyessé dúzzasztott keret mellett a világklasszis edző is adott, Max Allegrinek idén végre egy olyan kerete van, hogy bármely játékosának kiesését követően egy hasonló kvalitásút küldhet be, viszont egy ilyen mélységű csapatot kezelni nagyon nem egyszerű, még akár bele is bukhat az olasz tréner.

A riválisok erősítésétől függetlenül a Juventus ezzel a kerettel a Serie A toronymagas esélyese, konkrétan A és B csapattal is indulhatnának, viszont első blikkre a Bajnokok Ligája győzelem sem áll messze a realitás talajától, persze ez függ Bonucci visszaintegrálásától, Ronaldo beépítésétől, Dybala valós arcától, a kapuskérdéstől, Buffon öltözőbeli szerepének pótlásától és a játékpercek hiánya okozta feszültségek kezelésétől is.

Mit gondoltok, mire lehet elég az idei Juventus hazai, illetve nemzetközi porondon?

Tegnap elrajtolt végre valahára a Premier League, így egy rövidebb esélylatolgató-poszttal gondoltam köszönteni az újjáéledő óriást. Hasonló megtiszteltetésben lesz része még ma Ligue 1-nek, illetve a hamarosan induló spanyol, olasz és német bajnokságnak is.

-Bajnok: Manchester City

Gyakorlatilag két keretük van, ha kiesik egy meghatározó játékos, akkor jön a padról helyette egy hasonló kvalitású. Nehezen tudom elképzelni, hogy az idei PL-szezon másképpen alakuljon a végső győztes terén, mint a tavalyi.

-TOP 4: Manchester City – Tottenham – Liverpool – Chelsea

A City bajnoki címére érzésem szerint a Tottenham lehet a legnagyobb veszéllyel. A keret a Spursnél is iszonyat mély, minden játékos tökéletes korban van és évek óta együtt játszanak. Ez alapján a bajnoki címre is esélyesnek mondanám őket, csak hát a Spurs az Spurs. A kibővített keretű Liverpooltól is hasonlót várok, de ők sem fogják tudni tartani a lépést a Manchester Cityvel. A negyedik helyre a Bajnokok Ligája hiánya miatt kevésbé terhelt Chelsea-t várom, ahol a vezetőség kora tavasszal elengedi a EL-t a jövő évi BL-indulás végett, ami végül Emery Arsenalját megelőzve össze is jön a riválisoktól elmaradó Kékeknek.

-Európa Liga helyen végzők: Arsenal – Everton – Manchester United

 Az Arsenalt várom ötödiknek, Emeryvel jól fog kezdeni a csapat, de év közben le-leszakadnak a megerősített Ágyúsok, viszont már nem lesz akkora pont és játékbeli különbség, mint tavaly volt tapasztalható, amikor az Arsenal a hatodik helyen végzett és 37 ponttal maradt el a bajnok Citytől, valamint 13 egységgel a negyedik, BL-t érő helytől. Viszont Londonban is megtapasztalható lesz Emery védjegye, szerintem megnyerik az EL-t. A hatodik helyre pedig a Marco Silvával és pár új igazolással felturbózott Evertont várom, akik ezzel a Manchester United előtt fognak végezni pár ponttal.

-A kiesők: Bournemouth – Southampton – Cardiff City

A Bournemouth nem igazán erősített, komolyabb távozók sem igazán akadtak, viszont ez a keret nem lesz képes bentmaradni, az utolsó fordulókban a Huddersfielddel szemben maradnak alul a 17. helyért folytatott harcban. A S’oton már tavaly is a kiesés szélén táncolt, nyáron viszont távozott Tadic és Boufal is, valós erősítés pedig talán egyedül Danny Ings volt, így idén már nem usszák meg a kiesést, akárcsak a közel sem PL kompatibilis kerettel rendelkező Cardiff City sem.

-A szezon meglepetéscsapata: Wolverhampton Wanderers

Kérdéses egyáltalán, hogy meglepetés lenne egy olyan csapat jó szereplése, amelynek talán már tavaly is olyan kerete volt, amely a PL-ben is megállta volna a helyét, idén pedig olyan játékosok érkeztek, mint Rui Patricio, Joao Moutinho, Leander Dendoncker, Adama Traore, Raul Jimenez és Benik Afobe. A Farkasoktól az első szezonjuktól felső házat, egészen pontosan nyolcadik helyet várok, pár nagy csapat skalpjával együtt.

-A szezon legnagyobb csalódása: José Mourinho és a Manchester United

Már az előszezonban is hajmeresztő nyilatkozatokkal bombázta az újságírókat a portugál mester, teljesen vert vezér képét mutatta. Az előző szezonban nagyon sokat számított, hogy a United baromi jól kezdte a bajnokságot, viszont most a belga, angol és francia játékosok, köztük Lukaku, Lingard, Rashford, Pogba, Jones a világbajnokság miatt csak későn csatlakoztak be a felkészüléshez, kérdéses, hogy eleget regenerálódtak-e, na meg ugye Martial is menni akar.. Mourinho harmadik manchesteri szezonjában teljesen meg fog bukni, ami nem csak a United BL-indulásába, hanem a becsületébe is fog kerülni. A portugál érzésem szerint nem éri meg február végét Manchesterben.

-A gólkirály: Harry Kane

Tavaly még Salah elhalászta előle, de idén elkerülik a sérülések, így ismét ő lesz a bajnokság legeredményesebb gólszerzője.

-A legtöbb gólpassz: Mesut Özil

A botrány után kész lesz arra, hogy minden meccsen a legmagasabb szinten égjen, Emery játékrendszerével és a Lacazette-Aubameyang csatárduóval kiegészülve Özil kulcspasszai gólpasszokká fognak előlépni.

-Az év játékosa: Kevin de Bruyne

Tavaly is jó eséllyel pályázott a címre, de Salah játéka és góljai háttérbe helyezték a belga középpályást, idén viszont felemelheti a Premier League legjobb játékosának járó trófeát.

-Az év fiatal játékosa: Davinson Sanchez

A 23 év alatti játékosok között nehéz volt választani, de előreláthatólag a tavalyi győztes Leroy Sané, Gabriel Jesus, Lucas Torreira, Marcus Rashford, Dele Alli és Davinson Sanchez között dőlhet el a cím, személy szerint utóbbira teszem a voksom, hiszen hihetetlen érett játékot mutatott az elmúlt szezonok során.

Éppen a napokban fejeztem be Joey Barton – Semmi Duma című önéletrajzi könyvét, ami rengeteg gondolatot hagyott a fejemben, többek között az egyén folyamatos fejlődésről, a hibákból való tanulásból és arról, hogy mennyire határozza meg az ember felfogását az, hogy hol nőtt fel.

Ezek mind Bartonra, mind tőle elvonatkoztatva érdekes témák, viszont Barton egyik kijelentése megmaradt bennem:

„Nagyon szívesen dolgoznék például José Mourinhóval … Kitől mástól tanulhatná az ember az edzősködés művészetét, ha nem tőle?”

„A világ legjobb edzője vagy menedzsere akarok lenni…”.

Első, még felszínes gondolata talán mindenkinek az lehet, hogy sok sikert hozzá Joey, az nem zavar, hogy egy évet általában nem hozol le botrány nélkül? Viszont balhéjai ellenére Bartontól két dolgot nem lehet elvitatni. Az egyik a mentális ereje, amely azt eredményezte, hogy játékoskarrierjének minden egyes szituációjában – amelyek között bőven akadt kifejezetten elfuserált is – a tőle telhető legtöbbet nyújtotta és mindig nyerni akart. A másik pedig a saját elméjén és személyen maga és mások segítségével elvégzett elemzések következtében jelentkező karakterfejlődése. Utóbbinak köszönhetően pedig már nem egy liverpooli munkástelepről érkező, agresszív alkeszként, hanem az angol futball magasan jegyzett értelmiségijeként említhető. Így nem véletlen, hogy míg Barton a fogadásai miatt 13 hónapos eltiltását töltötte, addig a Talksportnál is dolgozott szakértőként, valamint saját podcastet indított ’The Edge’ névvel, amelynek célja, hogy a különféle befutott tehetségek mögötti sztorikat feltárja, ezzel pedig jobban megismerve az ő történetüket.

Az FA által kiszabott eltiltása 2018. június 1-jén lejárt, így a 2018/2019-es szezonban már ismét munkába állhat, a Fleetwood Townban viszont már nem a pálya közepéről, hanem az oldalvonalon kívülről próbálja meg irányítani az eseményeket. Az edzői pályára már pályafutása utolsó szakaszában tudatosan készült Barton, így a könyvében több alkalommal is elcsodálkozhattak az olvasók, hogy milyen jól körvonalazódott elképzelésekkel, értékekkel rendelkezik, de nagyon jól tudta, hogy fokozatosan, lépésről-lépésre kell fejlődnie, ennek köszönhetően nem esett abba a hibába, mint Gary Neville, aki a Valenciával rögtön belevágott a sűrűjébe és annak rendje és módja szerint csúfosan belebukott.

Az angol harmadosztályú Fleetwood Town – ahol egyébként még QPR játékosként a 2012/2013-as szezon alapozását töltötte, miután a londoni klub nem vitte el őt az ázsiai túrájára - pedig tökéletes helyszín Bartonnak a kezdeti szárnybontogatáshoz. A ’The Cod Army’, azaz A Tőkehal Sereg becenévre hallgató klub elnöke 2004 óta ugyanis Andrew Pilley, egy angol üzletember, aki nem mellesleg Joey Barton jóbarátja, így számára talán az egyik legfontosabb tényezőket, a tiszteletet és a feltétlen bizalmat biztos meg fogja kapni.

Kapcsolati tőkéjét viszont nem csak a klubválasztásban, hanem az átigazolási politikában is képes volt kamatoztatni az exközéppályás.

Érkezett a csapathoz többek között:

• A 34 éves, belső középpályás Dean Marney, aki a Burnley-t 8 szezon után hagyta ott. Marney 255 Championship, 96 PL, 17 FA-kupa és 15 Ligakupa meccsel és ingyen érkezett a Fleetwoodhoz.
• A 23 éves, angol U-válogatott csatár, Chris Long. Őt szintén ingyen szerezte a Fleetwood a Burnleytől. Számára nem lesz ismeretlen a League One közege, hiszen a rendszeres kölcsönadások végett már 70 mérkőzést játszott a ligában.
• A 32 éves Paul Jones szintén átigazolási díj nélkül távozott Norwich Citytől. A walesi kapus már 3 szezon óta nem kezdőjátékos, viszont az angol másod-, harmad- és negyedosztályban összesen 284 meccsen védett.
• A 33 éves volt walesi válogatott bekk, Craig Morgan. Morgan előző szezonban egy meccset sem játszott a Wiganben, viszont előtte, azaz 2015/2016-ban csapatkapitányként vezette vissza őket a Champóba.
• A 25 éves, belső középpályás Jason Holt a Rangerstől kölcsönbe. Holt három szezon óta kirobbanthatatlan volt a glasgow-i kezdőcsapatból, de korábban fél szezont már lehúzott a League One-ban a Sheffield Unitednél is.
• A 29 éves középcsatár, Ched Evans is csak egy évre érkezett. Ő szintén walesi válogatott volt, egészen addig, amíg 2012 áprilisában 2,5 évre le nem csukták nemi erőszak miatt. A korábban Manchester Cityben és így a Premier League-ben is megforduló támadó 2016 óta kezdte el újjáépíteni a karrierjét, Bartonnál nincs ideálisabb mankó számára. Egyébként a börtönt megelőző idényében az akkor harmadosztályú Sheffield Unitedben 42 meccsen 35 góllal és 11 assziszttal végzett.
• A 30 éves angol balbekk, Tommy Spurr. A Prestontól kölcsönbe érkező játékost az elmúlt években mindegyik Championshipben szereplő klubjánál peremember volt, számára is megváltás lehet a fleetwoodi kölcsönjáték.

Az excsapattársak, rutinos, de hányatatott sorsú rókák és a börtöntöltelék mellett Bartonnak és stábjának – amelynek tagja például Barton korábbi csapattársa, szobatársa és egyben barátja, Clint Hill, illetve Steve Eyre is, akit Barton a Manchester Citynél ismert meg, ahol Eyre 21 évet töltött el - sikerült még a negyedosztályú Tranmere-től ingyen megszerezni egy 19 éves angol balhátvédet, Eddie Clarke-ot, valamint a 26 éves védekező középpályást, James Wallace-t is.

A 9 érkező mellett azonos számú távozó is akad Fleetwoodban, de egyikük sem igazolt League One vagy annál magasabban jegyzett bajnokság csapatához – már akinek sikerült csapatot találni.

Barton nem csak játékosállományt erősítette, és mindemellett tartotta meg a legjobbjait, hanem a játékosok mentális erejét, hozzáállását, önbizalmát is elkezdte felpumpálni. Ebben oroszlánrészt vállal a stábjában dolgozó Steve Black sportpszichológus, de Barton saját maga is bőven kiveszi a részét. Kezdve azzal, hogy az ötből öt megnyert felkészülési meccsen mindegyik alkalommal olyan ellenféllel mérkőztek meg, amely alacsonyabban kvalifikált, mint a Fleetwood, valamint a médiában történő megnyilvánulásaival, ahol például arról beszélt, hogy első számú kapusa, Alex Cairns a liga legjobbja. Pár napja egyébként Barton nyersen fogalmazott a negatív hozzáállás megváltoztatásáról, amelyet ahhoz a folyamathoz hasonlított, mint amikor a kutyádat arra tanítod, hogy ne szarjon a szőnyegre.

Az biztos, hogy Joey Barton két hónappal első megbízatásának kezdetét követően már tanúbizonyságot tett elhivatottságáról és az elképzeléseinek megvalósításai terén is meggyőzőt produkált, az eddig lejátszott meccsek is bizakodásra adhat okot mind Barton, mind a Fleetwood Town számára, de a neheze még csak most jön, kezdve szombati Wimbledon elleni első bajnokival. Mindenesetre engem nem lepne meg, ha a tavaly 14. helyen végzett csapat idén a feljutásért küzdene, Bartont pedig hamarosan valamelyik Premier League csapat élén láthatnánk.

Felhasznált forrás:

https://www.blackpoolgazette.co.uk/sport/football/fleetwood-town-fc

https://www.transfermarkt.com

https://twitter.com/rosieswarb/status/1025012182252244992?s=19

Joey Barton – Semmi Duma; Cser Kiadó, Budapest, 2018.

Napok óta készpénznek lehetett venni, hogy létrejön az olasz futball történetének egyik legvisszataszítóbb/legértelmetlenebb/legmegosztóbb üzlete (mindenki huzzá alá azt a jelzőt, amelyet saját értékrendje szerint gondol.

Bonucci ugyanis visszatér a Juventushoz, cserébe a Milan megkapja Mattia Caldarát, akit a Juventus másfél éve igazolt, viszont csak most járt le a másfél éves Atalantás kölcsönjátéka, így egyetlen mérkőzést sem játszott az Öreg Hölgyben. Ezen felül még Gonzalo Higuain is átteszi a székhelyét Milánóba, első ízben 18 millió euróért kölcsönben, majd a Milan jövőre 36-ért végleg megvásárolhatja.

De mégis, hogy a fészkes fenébe sikerült ezt összehozni, kinek éri meg ez a húspiaci jellemzők alapján működő jáékoskeringő?

Kezdjük Bonuccival és a Milannal.

Tavaly viszonylag olcsón szerezték meg Bonuccit, 42 millió eurót fizettek ki érte. Akkor még vígan belement Leo, hiszen úgy vélte, a Milan ütőképes lehet és megérkezhet Európába. Ehhez képest talán rosszabb helyzetben van jelen pillanatban a Milan, mint tavaly ilyenkor volt. Leo, a keret messze legjobbja köszönte szépen ezt a csodás egy évet, de érzésem szerint a fekete-pirosak szurkolói sem bánják, hiszen Bonuccinak egyetlen olyan meccse sem volt, mint amilyeneket a Juvéban képes volt produkálni. Oké, el akar menni, de mégis mi történhetett egy év elteltével, ami ismét azt mondatja vele, hogy a Juventus játékosa akar lenni? Mert a tavalyi távozását megelőzően a BL-döntőben – elvileg – elküldte a bánatos f*szba Barzaglit, Dybalának lekevert egy pofont, összeveszett Allegrivel és a vezetőséggel is. Most pedig szépen, büszkén be fog toppanni, miután a Juve szurkolói kvázi egy életre megutálták.

A Milan pedig Bonuccit odaadta egy az egyben Caldaráért és egy akciós Higuainért. Caldarát személy szerint nem láttam játszani, így nem is akarok és nem is fogok hatalmas értékítéleteket és következtetések leírni. Elméletileg az egyik legjobb, legtehetségesebb fiatal olasz védő. Caldara egyébként 24 éves és a jövő embereként beszélnek róla. Persze, még valóban előtte áll a jövő, viszont Raphael Varane 13 hónappal idősebb nála, míg Samuel Umtiti mindössze 6 hónappal. Ha pedig maradok Olaszországban, akkor is azt látom, hogy Bonucci és Chiellini is 24 évesen már több juvés idényen volt túl 24 évesen. Hosszútávon mindenképpen megéri az üzlet, viszont a Milannak minden egyes szezon élet-halál harc, ezért Caldarának azonnal a legmagasabb szinten kell teljesítenie, hogy a Rossoneri jól járjon. Higuain leigazolásával pedig pontosan ezt a rövidtávú gondolkodást kommunikálják, ami nem is csoda, hiszen tavalyi szezont elnézve a Milannak azonnal volt szüksége egy világklasszis csatárra. Higuain pedig kifejezetten olcsón érkezett, de idén már 31 éves lesz, fizikális állapotából következtetve pedig max 2, esetleg 3 jó szezon várható még el tőle. Viszont ez a Milan számára egyelőre bőven elég, de az argentin számára ez az átigazolás óriási visszalépés.

Jöjjön a Juve.

Érkezett Cristiano Ronaldo, aki amikor csak lehet, kezdőék lesz, így Higuain viszonylag sokat padozna, egy ekkora – fizetésű – játékosnál pedig ez nem igazán lenne megengedhető. Viszont arra úgy tűnik, senki nem gondolt, hogy mivan, ha CR megsérül, meg hát amúgy is viszonylag sokat kell már pihetetni. A dolog további apropója, hogy Higuain magához képest is bámulatosan teljesített a tavalyi (Bajnokok Ligája) szezon tavaszán, viszont most mégis búcsút intenek neki. Caldarát pedig NULLA lejátszott meccsel passzolták tovább, míg visszatért a tékozló, de világklasszis Bonucci. Valószínűleg érett férfiak és sportemberek módjára rendezik a dolgokat a Bonucci-kálváriájához kapcsolodó játékosok és vezetők, viszont Bonuccinak nagyon durván kiemelkedőt kell alkotnia minden egyes meccsen ahhoz, hogy a Juve szurkolók ne nagyon utálják, csak egy kicsit.

De ki is nyert, nyerhet igazán ezzel a keringővel?

Caldara szerintem nem, mivel még az is kétséges számomra, hogy az Atalantához képest előrelépés-e a Milan, nem játszhatott az olasz futball legerősebb klubjában, de még a BL-ben se tudja majd megmutatni magát.

Higuain esetében szintén inkább veszteségesnek érzem az átigazolását, hiszen egy csúcsklubtól és a legmagasabb szintről lépett le, a Milant pedig még B kategóriának is csak szájhúzással merem nevezni.

Bonucci rengeteg ember szemében esett már a tavalyi igazolással is nagyot, a mostani pedig ez hatványozottan igaz. Nagy kérdés, hogy a csapat (értsd: játékosok, edzői stáb, vezetők, szurkolók, portás, takarító) vissza fogja-e fogadni a védőt. Ha igen és Bonucci teljesítménye is visszatér a régi kerékvágásba, akkor ezzel Bonucci nagyot húzott. Viszont úgy vélem, hogy nem lesz túlságosan zökkenőmentes a visszatérés számára.

A Milan vesztett egy szürke világklasszist, érkezett helyette egy 7 évvel fiatalabb bekk. Caldara biztos fog tudni annyit hozni, mint tavaly Bonucci, de az ő vezető szerepét és tapasztalatát kötve hiszem, hogy hozni fogja. Higuain pedig jó vétel, hiszen egyelőre csak kölcsönben jön, így egy évre mindenképpen megéri, hiszen világklasszis támadóval bővült Gatusso kerete. Jövőre viszont sokkal inkább kockázatos döntés lesz/lenne megvenni 36 millióért egy közel 32 éves játékos, aki nem mellesleg 2007 óta végig olyan csapatnál szocializálódott, amely a szűk (Real Madrid, Juventus) és a bő (Napoli) elithez tartozik.

A Juventus pedig a megítélésem szerint bohócot csinált magából, két játékos dobott el egy olyanért cserébe, aki nem csak a klubbal szemben volt tiszteletlen, de még az sem biztos, hogy képes visszatérni a régi formájához.

Ti mit gondoltok ezekről a transzferekről?

A 2014-es világbajnok Németország akkori keretében rengeteg olyan játékos van, akinek a világbajnokságot követően megfeneklett vagy éppen véglegesen meghanyatlott a karrierje. Utóbbi kategóriába tartozik Kevin Großkreutz, aki miután világbajnok lett kiszorult a Dortmundból, a Galatasaraynál elrontották a papírjait, így nem tudott játszani, ezt követően a Stuttgartban ismét kezdő játékos lett, de balhékba és kocsmai verekedésekbe keveredett, így kénytelen volt a német másodosztályban tölteni a tavalyi szezont, míg idén már a harmadosztályú Uerdingen 05 csapatában kezdi a szezont. Matthias Ginter, Erik Durm és Cristoph Kramer pályafutása megállt a fejlődésben, míg Schürrle és Götze, az akkori világbajnokság két hőse azóta nagyjából csak keresi magát.

A felsorolt játékosokban pedig az a közös, hogy egyikük sem volt meghatározó kezdőjátékos a brazíliai torna során, viszont Benedikt Höwedes az volt. Az eredetileg középhátvéd játékos balhátvédként teljesített kifejezetten jól, majd a vébét követően maradt a Schalkéban egészen a tavalyi szezonig, amikor kölcsönvette a Juventus. Höwedes egész karrierjét meghatározták a sérülések, a 2011/12-es szezonban is 16 meccset hagyott ki, szintén ennyit a 2014/15-ös idényben, a juvés idényében pedig Höwedes 30 meccsről hiányzott sérülés miatt. Értelemszerűen a Juventus nem kockáztatott – na meg hátul elvileg megvannak -, így nem éltek opciós jogukkal, a Schalkénál pedig már így is öt középhátvéd van a keretben, Höwedesnek távoznia kellett.

A Lokomotiv Moszkva végül tegnap bejelentette a világbajnok védő leigazolását, amely első blikkre talán úgy hathat, hogy micsoda visszalépés, de Höwedes lehetőségeihez képest remek lépés volt. Az ugye világos, hogy mindegyik nagy klubnak iszonyatos kockázattal járna egy 30 éves, sérülékeny középhátvéd leigazolása, a Schalkéban már nem volt helye és valószínűleg még akart pár BL/EL meccset játszani még Höwedes, amelyre az érte még versenyben lévő klubokban – leginkább a Stuttgart érdeklődéséről lehetett hallani – erre nem igazán lehetett volna lehetősége. A Lokomotiv Moszkva pedig egy ideális választás volt e téren, hiszen az UEFA ranglista alapján 6. helyen elhelyezkedő bajnokságban folytatja, amely 3 BL hellyel rendelkezik, köztük két automatikus kvalifikációt jelentő hellyel. A Lokomotiv Moszkva pedig tavaly bajnok lett, így idén BL-főtáblás lesz a klub, Höwedes és társai (többek között Farfán, Corluka, Guilherme, Éder, Rybus, Manuel Fernandes) a legmagasabb szinten játszhatnak és bizonyíthatnak.

Höwedes érzésem szerint jól ítélte meg a helyzetét és még azt a klubot, ahol 17 évet töltött sem árulta el (Schalke), habár a bajnokság egyértelműen visszalépés, de játszhat a BL-ben és erre a következő években is jó esélye van. Jó igazolás a német részéről, hát még a Lokomotiv Moszkváéról.

A Real Madrid ma játsza a felkészülési időszak első mérkőzését, az ellenfél a Manchester United lesz – a Vörös Ördögök egyébként már négy lejátszott meccsel érkeznek a találkozóra -, ezt követően pedig már csak két meccset fognak játszani a Királyiak, mivel augusztus 15-én az Atletico Madrid vár rájuk az Európai Szuperkupában.

De mégis mi a helyzet Madridban Ronaldo távozását követően, hol van a portugált helyettesíteni próbáló Galaktikus, Galaktikusok?

A madridi/Florentino Perez féle üzleti politika az elmúlt években pálfordulatot vett. A Real Madrid elnökének első korszaka alatt (2000-2006) ész nélkül vásárolta az éppen aktuális legnagyobb sztárnak kikiáltott játékosokat, ez a Galaktikus csapat viszont messze elmaradt eredményességben, sikerességben attól, ami valójában elvárható lett volna.

A fent említett 6 év alatt Florentino Perez szezonokra lebontva az alábbi játékosokat igazolta:

2000/01: Luis Figo – világrekord összegért

2001/02: Zinedine Zidane – világrekord összegért

2002/03: Ronaldo

2003/04: David Beckham

2004/05: Michael Owen

2005/06: Antonio Cassano

Ezt a politikát részben újraértelmezve, de nagyjából folytatta Perez a második korszakában is, amely 2009 óta tart. Azon a nyáron hatalmas igazolásokat jelentett be, de nem csak akkor érkeztek Madridba sztárigazolások.

2009/10: Kaká -világrekord összegért, Cristiano Ronaldo – világrekord összegért, (Karim Benzema, Xabi Alonso)

2013/14: Gareth Bale – világrekord összegért

2014/15: James Rodriguez

A Real Madrid, azaz Floretinto Perez 2009-es igazolásai. Fent Raul Albiol, Granero, Arbeloa,
Garay, míg lent Xabi Alonso, Kaká, Cristiano Ronalod és Benzema.

Nagyjából a 2014-es szezontól kezdve viszont egy sokkal konszolidáltabb üzleti politika figyelhető meg, amely azzal jár, hogy fiatal, de már bizonyított játékosokat igazol le/vissza a vezetőség, akiknél plusz előny, ha spanyolok, majd őket építik be a csapatba. Ez az átgondolt átigazolási stratégia pedig azt eredményezte, hogy több, mint négy éve nem érkezett Madrid fehér részébe Galaktikus igazolás. Most viszont a – valaha volt? – legnagyobb csillag távozott, így ezúttal indokolt lenne pótolni az űrt.

Erre viszont a hírek szerint csak a Szuperkupa meccs után kerülhet sor, hiszen minden bizonnyal Gareth Bale veszi át Ronaldo szerepét, illetve Isco és Asensio is még inkább rivaldafénybe kerülhet a következő szezontól. Ezeket a változtatásokat pedig értelemszerűen élesben is akarja látni mind Lopetegui és stábja, mind Florentino Perezék is. Erre négy meccse lesz a spanyol edzőnek, ha pedig balul sülne el a dolog, akkor még érkezhet egy Galaktikus játékos a keretbe.

Gareth Bale idén sem szenved hiányt izmokban. 

Itt nyilvánvalóan két kimenetel áll fenn:

-Bejön a Bale-Benzema-Isco/Asensio támadósor, így ez lesz a Real Madrid idei „gálasora”. Viszont egyszerűen lehetetlennek tartom, hogy pont Florentino Perez – no meg bármely épeszű ember – úgy véli, hogy arra a Bale-ra, aki minden szezonban huzamosabb ideig volt sérült, illetve arra az Asensióra, aki még mindig csak 22 éves, lehet alapozni egy teljes szezont egy olyan klubnál, ahol minden évben a triplázás elvárt.

-A támadógépezet nem fog muzsikálni, augusztus utolsó két hetében érkezik négy év után egy újabb Galaktikus futballista.

Ebben az esetben – de azért az első forgatókönyv esetében sem kizárt - pedig a legégetőbb kérdés, hogy mégis KICSODA?

-Az a Hazard, aki szinte könyörög az interjúiban, hogy vigye már el a Real Madrid?

-Az a Neymar, akiről már kétszer adott ki közleményt a Real Madrid, hogy nem fog érkezni?

-Az a Kane, aki valóban iszonyat gólerős és a csapatjátékban is messze kiemelkedő, de a szélre kihúzódva nem tud játszani, így nagyot veszítene mobilitásából, azaz egyik legnagyobb erényőből a Real Madrid?

-Az az Mbappé, aki még mindig csak 19 éves és nem mellesleg él-hal a Real Madridért, de a klub az ő érkezését is hivatalos közleményben tagadta.

Persze a pletykák szólnak még Cavaniról, Lewandowskiról és Icardiról is, de a véleményem szerint a fenti négyes közül kerülhet ki a befutó.

Ahhoz, hogy tisztán lássunk az legesélyesebb következő Galaktikusra vonatkozóan, mindenképpen beszélni kell arról is, hogy milyen típusú játékost vesztett Ronaldo távozásával a Real Madrid. Ronaldo képes volt a szélről beindulva játszani, de sokkal inkább már egy tökéletes befejezőcsatár volt az elmúlt két évben, aki iszonyatosan jól fejel, jól olvassa a játékot, jó az ütemérzéke, fizikálisan csúcson van, nem mellesleg vezér volt a pályán. A Real Madrid pedig ezzel egyik legnagyobb fegyverének legélesebb töltényét adta tovább Torinóba, hiszen a beadásokra érkező játékosok közül messze Ronaldo volt a legkiemelkedőbb. A bemozgásai, irányváltásai, súlypontja és ugrási magassága még mindig páratlanok.

A fent emíltett négy játékos közül csak kettő rendelkezik hasonló típusú játékstílussal, azaz Kane és Mbappe, Hazard és Neymar egyértelműen szélső támadók. Az ő érkezésüket csak abban az esetben tudom elképzelni, ha a Real Madrid tényleg abban gondolkodik, hogy a Bale-Benzema csatárkettőssel vág neki a szezonnak. Egyszerűen egyelőre úgy tűnik, hogy a madridi elképzelésekbe nem illik bele Hazard, de még Neymar sem, hiszen nem játszik egyik támadó sem a klasszikus szélső szerepében, rengeteget húznak befelé, érkeznek a beadásokra, míg Carvajal és Marcelo gyakorlatilag vonalszélő szerepében van a madridi offenzívák alatt. Persze, mindez Zidane alatt volt jellemző, de szinte elképzelhetetlen, hogy ez nagyban változna Lopetegui alatt, azt pedig már meg sem jegyzem, hogy a belga vagy a brazil érkezésével Lopetegui két kedvence, Isco és Asensi járna rosszul. További negatívum a játékosok kapcsán, hogy Neymar tavaly érkezett Párizsba, ahol BL-t akarnak nyerni, egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy máris eladják, Hazard esetében pedig a Chelsea kifejezetten magas összeget kér érte, nem mellesleg már 28 éves lesz januárban.

Kane esetében messze nincs meg az a sebesség, amit Ronaldo kévisel(t), viszont a kapu előtti játékban pariban vannak. Iszonyatos fizikuma van, nagyon jól fejel, a támadások során visszalép labdáért, nagyon jó az összjátékban, a góljai pedig magukért beszélnek. A vébén ő volt az angol válogatott csapatkapitánya, illetve a Spursben is a legmeghatározóbb játékos, így a vezéregyéniség is stimmel. Viszont a képességeit csak a pálya centrumában képes kamatoztatni, a szélre való kihúzódása, onnan történő veszélyteremtés esetében kevésbé lenne effektív, mint az CR vagy éppen Bale esetében.

Mbappé pedig 19 éves, friss világbajnok, iszonyat gyors, rendkívül intelligensen viselkedik a pályán és kívül, de ami még fontosabb, hogy a támadóharmad mindegyik szegletében képes világklasszis szinten játszani. Ez a tény pedig lényegében feledteti azt, hogy csak 178 centi. Habár hatalmas madridista a srác és messze ő lenne a legjobb választás, még várni kell arra, hogy magára öltse a habfehér mezt (mert az szinte fix, hogy ez a srác egyszer Madridba fog kikötni). Mbappé még otthon, a PSG színeiben akar bizonyítani, sikeres lenni, ez pedig egy 19 évestől rendkívül logikus lépés.

A hírek alapján nem lesz komolyabb támadóigazolás idén, de én biztosra veszem, hogy érkezni fog még idén egy Galaktikus igazolás Madridba, aki véleményem szerint Harry Kane lesz. Egyszerűen lehetetlen a Real Madrid jeenlegi keretéből pótolni Ronaldo 311 gólját. Habár az angol támadó pár héttel ezelőtt hosszabított, de ez lényegében sok mindent nem jelent. Ő is sikeres akar lenni, de ez Tottenhammel szinte képtelenség, így 25 évesen itt lenne az ideje a váltásnak számára, a Real Madrinál pedig nincsen ideálisabb választás Kane-nek.

Őrségváltás?

Az orosz válogatott futball a 2018-as labdarúgó világbajnokság előtt legutóbb 2008-ban ért el elismerésre méltó eredményt, hiszen az akkori orosz válogatott az Európa Bajnokságon elődöntőbe jutott, azaz harmadik hellyel távozott az osztrák-svájci közös rendezésű kontinenstornáról.

Az akkori csapat húzóembere többek között Akinfejev, Arshavin, a Berezutskij testvérek, Pavlyuchenko, Zhirkov volt, sokuk számára az a torna ugródeszkát jelentett. Azon a nyáron a Tottenham Hotspurt Roman Pavlyuchenkot vásárolta meg, ahol négy többé-kevésbé sikeres szezont tudott maga mögött az orosz csatár. A 2008-as EB-t követően egy évvel, azaz 2009 nyarán Andrej Arshavint az Arsenal igazolta le, Diniyar Bilyaletdinovot az Everton, Yuri Zhirkovot pedig a Chelsea vitte el. A két londoni klub orosz játékosa közül inkább előbbi tette le a névjegyét a klubkánál, Arshavint imádták a drukkerek, a Liverpool ellen szerzett mesternégyesét máig emlegetik, de Zhirkov sem szerénykedhet, hiszen bajnok és FA Kupa győztes lett a Kékeknél. Dinyiar Bilyaletdinov pedig három év alatt 59 meccset hozott össze az Everton színeiben, összességében pedig ő is pozítiv képpel távozhatott Angliából. A sikeres EB után egyedül talán az volt meglepő, hogy az akkor még csak 22 éves Igor Akinfejev maradt hazájában, pedig rengeteg sztárklub érdeklődéséről lehetett akkor hallani.

Habár a hazai rendezésű vébén a Szborjana nem szerzett érmet, mivel a negyeddöntőben egy drámai meccsen búcsúzott a tornától a későbbi döntős Horvátországgal szemben, ennek ellenére hasonlóan nagy eredménynek mondható ez a negyeddöntő, mint a 2008-as harmadik hely. A mostani „sikercsapat” tagjai – amiben egyébként 3 olyan játékos szerepelt Akinfejev, Zhirkov és Ignashevic személyében, akik 2008-ban is a keret tagjai voltak – számára sokkal nehezebb lesz az előrelépés, hiszen sokkal idősebb játékosok alkották ezt a csapatot, mint a 10 évvel ezelőttit. Az viszont várható volt, hogy a 22 éves Aleksandr Golovin valamely európai topligás klubhoz helyezi át székhelyét. Ma bejelentették, hogy az orosz támadó középpályás az AS Monaco csapatában folytatja, az összeg viszont ismeretlen. Golovin a vébén mutatott játéka alapján a mai modern támadóközéppályás prototípusa, mivel nem csak középen, hanem a két szélen is feltalálja magát, kellően gyors, technikás és még kreativitásban sem szenved hiányt, valamint teherbírásáról és védekezésbeli fegyelmezettségéről is tanúbizonyságot tett a tornán.

Az biztos, hogy Golovin rálépett arra az útra, amelyen egy igazi világklasszis futballistává válhat, de számomra sokkal érdekesebb kérdés, hogy követi-e őt a klubfutball valós mezejére őt bármely válogatottbeli társa? Csak a miheztartás végett jegyzem meg, hogy a 23 fős orosz keretben KETTŐ játékos volt, aki nem Oroszországban játszik, Cherisev mellett a harmadik számú kapus, Vladimir Gabulov.

Egyébként csak engem emlékeztet Golovin a fiatalkori Marco Reusra?

Igen, ízlelgessük, hiszen a Liverpool nagyjából 70-75 millió fontért fogja szerződtetni a brazil kapust, amely azonban még nem hivatalos, de többek között látták Alissont a római reptéren, úton Angliába, illetve Diego Perotti a footbal-italia.net oldalon közölt interjújában már nagy veszteségnek titulálja Alisson elvesztését, így gyakorlatilag készpénzként vehető, hogy Gianluigi Buffon évtizedes rekordja a napokban meg fog dőlni.

Az átigazolás kapcsán sorba fogom venni, hogy miért is csenget ki ennyit a Liverpool egy kapusért, megéri-e egyáltalán a Vörösöknek ez a transzfer, illetve első körben rátérek arra is, hogy ki is az az Alisson Becker, aki tavaly még Szczesny árnyékából nem tudott kitörni, majd egy évnyi bravúros teljesítményt követően már a világ legdrágább kapusává vált. Nem mellesleg mindezt úgy, hogy a 2018-2019-es szezon lesz neki a harmadik, amelyet Európában tölt el.

Alisson Becker már kölyök korában is igen aktív volt, imádott mozogni, sportolni, de legfőképpen focizni. 2002-ben, 10 évesen került az Internacional akadémiájára, így csatlakozott bátyja, Muriel Becker mellé, hiszen a bratyó is az Internacional akadémiáján nevelkedett, aki egyébként szintén kapus, jelenleg pedig a portugál Beleneses kapuőre. Alisson végigjárta a szamárlétrát, majd 2013. február 17-én debütált a felnőttek között. A 2013-as szezonban 6 fellépés jutott neki, ő volt a bátyja mögött a második számú kapus az Internacionalban. 2014-ben viszont Muriel a padra szorult, viszont nem Alisson szorította ki, hanem Dida, aki karrierje utolsó évét az Internacionalban védte végig.

Alisson és Muriel egy 2013-as képen az Internacional polójában.

Két tanulóévet követően 2015-től Alisson vált az Internacional első számú portásává, majd 2016-ban érkezett érte egy ajánlát, egyenesen Rómából, februárban pedig előszerződést kötöttek a felek. A Roma végül 7.5 millió euróért szerződtette a fiatal brazil kapust, akit azonban általa nem várt fejlemények értek, hiszen Luciano Spalletti a teljes bajnoki szezonban Wojcieh Szczesnyt védette, Alisson pedig maradt az Olasz Kupa és az Európa Liga. Erre azonban szüksége volt, hiszen első évben szenvedett a brazil és az olasz futball közötti taktikai szakadék miatt. A mögöttünk hagyott szezonban pedig már nem volt Alissonnak riválisa, hiszen a lengyel a Juventusba távozott, így Alisson lépett elő első számú halóőrré, a tavalyi teljesítménye pedig egyszerűen káprázatos volt.

Alisson életútjához még pár érdekességet érdemes hozzátenni, többek között azt, hogy keresztény – bár ez egy brazilnál nem túlságosan meglepő -, ezért minden meccs előtt az égre néz, imád horgászni, valamint szabadidejében a Fifával és a Rainbox Six Siege-dzsel szokott játszani. Ezen kívül, amit érdemes kiemelni, hogy Brazíliában a „goliero gato” becenevet aggatták rá, ami annyit jelent, hogy jóképű kapus, valamint az Internacionalnál a „muso”, azaz múzsa jelzőt kapta a kapusedzőjétől. Habár Alisson nem szeret ezzel foglalkozni, 2015-ben, mikor ő vált Dunga alatt a válogatott első számú kapusává, egy interjúban az alábbiakat mondta: „Nem a jóképűségemért kerültem ide”. Valóban, hiszen 2015 óta nagyjából megkérdőjelezhetetlen a helye a válogatott kapujában, már 31 mérkőzésnél tart a Selecaoban.

Alisson életútjáról ennyit, a fontosabb kérdés, hogy megér-e egy kapus 75 millió fontot, megér-e Alisson ennyi pénzt, illetve, hogy dönthetett-e volna másképpen a Liverpool?

Kezdjük utóbbival. Liverpoolban úgy néz ki, minden klappol, hiszen a tavalyi szezonból tanulva elkezdték a keretet iszonyat mértékben bővíteni, így lényegében a támadósorban és a középpályán is komplettnek érzem a Poolt, talán egy mobilisabb középső támadó hiányzik még, itt pedig képbe jön, hogy ismét fellángoltak a Fekir pletykák, valamint kérdéses még Sturridge és Divock Origi sorsa is. A legfontosabb viszont, hogy Klopp rendbe tegye a védelmet, e puzzlenak legfontosabb eleme pedig a kapusposzt, hiszen játszhat a védelem összes posztján a világ legjobbja, ha a kapus egy egyszerű labdát nem tud megfogni.  A vezetőség és Jürgen Klopp előtt pedig nagyjából két opció állt fenn. Vagy vesz egy potenciális világklasszist, aki olcsóbb, de őt még bőven fel kell építeni, mint tette azt tavaly a City Edersonnal, vagy vesz egy már világklasszis kapust, akiért mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Előbbi esetben benne van a rizikó, így Karius és Mignolet évei után ezt már nem merték meglépni, utóbbi mellett döntöttek. Alisson pedig a lehető legjobb választás volt e téren, hiszen 25 évével még bőven fiatal, tesztelve lett a legmagasabb szinte, ahol jelesre vizsgázott, illetve nagyjából az egyetlen olyan top kapus, aki nem olyan klubban véd(ett), amely a Bajnokok Ligája megnyerésére pályázik, amely könnyebben mozdíthatóvá tette a játékost. E három tényező a piacon pedig csak Alisonnál állt fenn, így a Pool a lehető legjobb és legkevesebb kockázattal járó döntést hozta meg.

Az, hogy Alisson megéri e a pénzét, részben majd az elkövetkezendő évei döntik el, részben pedig az előzetesen mutatottak, illetve az, hogy korából fakadóan még 8-10 évig védhet a legmagasabb szinten. Alisson pedig egyetlen végigvédett római szezonja során elképesztő számokat produkált. 34 bajnokin 15 gól nélküli meccs, 92 védés, míg a Bajnokok Ligájában 11 mérkőzésből 5 alkalommal óvta meg a Roma kapuját kapott góltól, illetve 36 védést is bemutatott, ezzel pedig első helyen végzett a tavalyi BL-kiírásban e téren (A legjobb 8 közé bejutott csapatok kapusai közül Alisson mögött második helyen Sven Ulreich áll 26 védéssel). Alisson számai, illetve parádés bravúrjai és reflexe magukért beszélnek, így összességében szerintem megért ennyi pénzt, viszont érdemes hozzátenni, hogy egyetlen végigvédett európai szezont tud maga mögött, ami akár visszaüthet. Persze, ha több lenne a háta mögött, lehet most 100 milliós összegről beszélnénk.

És hogy megér-e egy kapus ennyi pénzt? Azzal már részben megadtam a választ, hogy szerintem Alisson megéri az érte kicsengetett összeget, de alapvetően is úgy gondolom, hogy az a pénzösszeg, amit egy-egy játékosért kifizetnek teljesen lényegtelen ezen a szinten, az egyetlen, ami számít, hogy beváljon. Nem kell messzire menni a legdrágább védő példájához sem, a Pool télen vette meg van Dijkot hasonló összegért, amivel messze a legdrágább lett a holland a posztján, de fél év parádés teljesítmény után már senki sem beszél arról, hogy van Dijk mennyire méregdrága volt, hanem sokkal inkább arról lehet olvasni, hogy van Dijk milyen parádés fél szezont tudhat maga mögött, az érte kifizetett milliók pedig már-már feledésbe merültek.

Forrás: wikipedia.com, fourfourtwo.com, asroma.com, thesportsman.com