Kontragól - A futballblog

Kontragól - A futballblog

UCL IS COMING!!4!44!!!

2018. augusztus 30. - Kontragól futballblog

Végre kialakult a BAJNOKOK LIGÁJA MEZŐNYE!

Az év egyik legkülönlegesebb pillanata számomra, amikor a selejtezők véget érnek, a csúcsfoci hamarosan beindul és lehet ide-oda rakosgatni a csapatokat képzeletbeli csoportjainkba egy-egy halálcsoport reményében, mígnem péntek délben az UEFA-ceremónia keretében ki nem derülnek a valós csoportok, hogy aztán két hét kiéheztetést követően ténylegesen a Bajnokok Ligáját

Az már eddig is ismert volt, hogy a Real Madrid, az Atletico Madrid, a Barcelona a Valencia, a Manchester City, a Manchester United, a Tottenham, a Liverpool, a Hoffenheim, a Dortmund, a Schalke, a Bayern München, a Roma, az Inter, a Napoli és a Juventus, azaz a négy legmagasabban jegyzett bajnokság 1-4. helyezettje, valamint a francia bajnokságból három csapat, a PSG, a Lyon és a Monaco, az oroszból kettő, a Lokomotiv és a CSZKA Moszkva, illetve  a belga, ukrán, török, portugál és a cseh bajnokságból pedig a bajnok egyenesen a csoportkörbe jut, így a Sakhtar Donyeck, Porto, Plzen, Brugge, Galatasaray  ötösnek nem kellett a kvalifikációval bajlódnia. Ez azt jelenti, hogy a 32 helyből már csak HAT hely maradt kiadó.

Olyan csapatok, mint a Chelsea, az Arsenal, a Sevilla, a Leverkusen, a Besiktas, a Sporting, a Leipzig, az Anderlecht, az Olympiakosz, a Marseille vagy éppen a Lazio már a tavalyi bajnoki szereplést követően biztosan elbukták a Bajnokok Ligája szereplést, de az idei selejtezők során is olyan, BL-ben sokat látott csapatok véreztek el, mint a Basel, akik rögtön a második fordulóban estek ki, a Fenerbache, a Bate Boriszov, a Dinamo Kijev, a Dinamo Zagreb, de akár a tavalyi EL-elődöntős Red Bull Salzburgot és szerencsére a Vidit is emltehetem a magyar átlagszurkoló által ismert nevek között. Az előbb említett hat helyet pedig végül a PSV, az Ajax, a Benfica, az AEK Athén, a Young Boys és a Crvena Zvezda szezték meg, velük lett komplett a 32 főt számláló mezőny, a kalapok pedig így néznek ki:

  1. kalap: Real Madrid, Atletico Madrid, Bayern München, Barcelona, Juventus, PSG, Manchester City, Lokomotiv Moszkva
  2. kalap: Dortmund, Porto, Manchester United, Sakhtar Donyeck, Benfica, Napoli, Tottenham, Roma
  3. kalap: Liverpool, Schalke, Lyon, Monaco, Ajax, CSZKA Moszkva, PSV, Valencia
  4. kalap: Plzen, Brugge, Galatasaray, Young Boys, Inter, Hoffenheim, Crvena Zvezda, AEK Athén

Pár érdekesség a résztvevők kapcsán:

-Az Inter legutóbb a 2011-12-es szezonban szerepelt a BL-ben, azóta 7 év telt el.

-A Young Boys az elmúlt tíz évben rendszeres résztvevője volt az EL-nek, de a BL sosem jött össze nekik, így 1986-87, azaz 32 év után ismét ott vannak a legmagasabban jegyzett európai kupában.

-A korábbi BEK-győztes Crvena Zvezda, aka. Red Star Belgrad híveinek is hosszú évtizedeket kellett várni, hiszen a csapatuk legutóbb még 1991-92-ben játszott az elitsorozatban.

-A görög AEK 12 év után tér vissza a BL-be, legutóbbi 2006-07-es szereplésük során a harmadik helyet szerezték meg a csoportban. A csapat ezt az eredményt egyébként Tőzsér Danival a soraiban érte el.

-A Tottenham zsinórban három alkommal szerepel a BL-csoportkörében, erre pedig még sosem volt példa történetük során.

-A Hoffenheim története első Bajnokok Ligája csoportkörére készül. Egyébként a német gárda az egyetlen csapat, amely magyar játékossal a keretében (KEZDŐJÉBEN!!) vág neki a menetelésnek.

-Legtöbb csoportkörös részvétellel a Real Madrid, a Barcelona és a Porto rendelkezik. E három klub 23 alkalommal képviseltette magát a sorozatban.

-Az elmúlt 10 évben egyetlen olyan kiírás volt, nevezetesen a 2010-11-es, amikor két holland csapat is bejutott a csoportkörbe. Az évtized elején ez a bravúr a Twente-Ajax kettősnek sikerült, ezúttal pedig az Ajax és a PSV drukkerei örülhetnek.

Az újragondolt kvalifikációs rendszernek köszönhetően baromi erős lett a mezőny, amit egy cseppet sem bánok, hiszen a színvonal emelkedésével jár(ha)t, és a sorsolás nélkül is tudni lehet, hogy baromi erős csoportok fognak kialakulni.

Íme egy fiktív, de a valóságban is létrejöhető csoportbeosztás: Barcelona-Dortmund-Liverpool-Inter; Real Madrid-Manchester United-Lyon-Hoffenheim; Barcelona-Tottenham-Monaco-Galatasaray; Manchester City-Roma-Valencia-Plzen; PSG-Porto-Schalke-Young Boys; Juventus-Benfica-CSZKA Moszva-AEK; Bayern München-Sakhtar Donyeck-PSV-Brugge, Lokomotiv Moszkva-Napoli-Ajax-Crvena Zvezda;

Függetlenül attól, hogy végül milyen csoportok jönnek létre, az biztos, hogy a Bajnokok Ligája idén sem fog csalódást okozni és hihetetlenül magas nívójú futballt láthatunk már a csoportküzdelmek folyamán is.

 787fbe08-c8d9-45c4-9d60-1adc050bae97.jpg

AEK Athén - Vidi Elemzés

Nem igazán akarok minden részletbe belemenő elemzést írni, viszont pár, a játék képét alapvetően meghatározó elemet mindenképpen ki akarok emeln

  1. félidő

Az első félidő messze elmaradt a várakozásoktól, már ami a Vidi játékát illeti. A magyar bajnok 4-3-2-1/4-3-1-2-es felállásban játszott, ahol Kovács István vette át az előző találkozón kiállított Huszti Szabolcs szerepét, így felhúzódott a két csatár mögé/mellé. A görögök azonban húsdarálót építettek Kokó köré, hiszen 3-4-3-ban védekeztek labda ellen, ahol az utolsó két, azaz a védelmi és a középpályás vonal a tizenhatos vonalától a középpálya közepéig épültek fel, tehát nagyon kevés területet maradt a védők és középpályások között. Ezzel semlegesítették a Vidi egyik legjobbját, így a támadásokat a Hadzic-Nego-Nikolov hármasnak kellett megkezdenie, építenie. Vagyis kellett volna. A három középpályás erre azonban képtelen volt, nagyjából annyiból állt a Vidi támadójátéka, hogy valamelyik középpályás felpasszolta Stopirának, aki vagy megverte az ellenfelét, vagy szabadra játszotta magát egy visszapassz után, majd beadta a labdát. Nagyjából egy olyan támadás volt, ahol középről jelentettek veszélyt a fehérvári játékosok, akkor Lazovicsot rúgták fel, szabadrúgását pedig Barkas kapus emberfeletti bravúrral védte.

Az első játékrészben a vendégek egyébként kifejezetten tompák is voltak, sok hibával játszottak, így ez még inkább feküdt az athéniak letámadásra, ellentámadásra épülő biztonsági játékának. Számos alkalommal adták el hátul a Vidi játékosok a labdát, egyszerű passzt hibáztak el, azt pedig csak a görög játékosoknak köszönhetjük meg, hogy nem büntették meg ezeket a hibákat.

  1. félidő

Bejött Pátkai, Nikolov ment le, a magyar válogatott játékos viszont sok extrát nem vitt a játékba, 30-35 méteres és pontos passzt nem igazán láttam tőle, pedig erre igazán szükség lett volna, de ez most részletkérdés. Nikolics ugyanis látta, hogy Kovácsot semlegesítik a görögök, illetve csapatának sincs meg a kellő sebessége. Kokó helyét Nego vette át, így a magyar játékos bal középső középpályásként mozgathatta a csapatát. A gólváltást követően lényegében szétesett a játék, kevés olyan szituáció volt, ahol az egyik csapat hosszabb ideig tartotta meg a labdát. Sokkal inkább azt láthattuk, hogy amint bármelyik csapat védőjátékosa megszerezte a labdát, jött egy gyors felpassz, amit egy indítás követett és 2-3 támadó vezethette 4-5 védekező játékosra. Ez a rohanás a Vidinek fájt jobban, hiszen a játékosok a 70. perc után kifulladtak, nagyon szükséges lett volna egy csere, még akkor is ha minőségi visszaeséssel jár, hiszen a kezdő játékosok némelyike már lépni is alig tudott. A csere és az egyenlítés elmaradt, az utolsó negyed óra, majd a lefújást követő dulakodás pedig szót sem érdemel. Egyébként ez a Livaja gyerek mennyire ostoba? Jól játszott mindegyik meccsen, egy jó BL-csoportkör után lehet kinézett volna neki egy topligás szerződés, de inkább VISSZAROHAN A PÁLYÁRA, csak azért, hogy hasba rúgja Lazovicsot… Függetlenül attól, hogy Lazovic mennyire volt benne a balhéba, remélem, hogy a horvát támadó kap legalább 6 meccses eltiltást, hogy esélye se legyen játszani a csoportkörben.

Az viszont biztos, hogy a Vidi az EL-ben nem engedhet meg olyan dekoncentráltságot, hibákat, mint Fiola művelt a tizenegyes előtt, illetve a keretet is mélyíteni kell, ha eredményt akarnak elérni, hiszen láthattuk, Nikolics nem tudott olyan játékost beküldeni, aki hozzá tudott volna tenni a Vidi játékához.

Pénteken viszont sorsolás, végre izgulhatunk egy magyar csapatért, amiért hálás köszönet jár a Vidinek. Az már biztos, hogy többek között az Arsenal, a Chelsea, a Leverkusen, a Villareal, a Lazio, a Sporting, a Marseille, a Milan, a Frankfurt, a Betis és a Fenerbache is várja már a sorsolást, de a neves csapatok névsora csak bővülni fog a következő két napban.

Ti mit szeretnének inkább, belehúzzon a Vidi egy-két nagy csapatba, aki(ke)t így a Groupamában is láthatunk játszani vagy érkezzen három olyan csapat, aki alacsonyabban jegyszett és a Vidinek legyen reális esélye a továbbjutásra?

20828016_1324290_bc4ef2aa35c20166344c131dd6c623ed_wm.jpg

Kép forrása: index.hu

Hétvége meccs #2

A szokásos szombat kora délelőtti rovat, viszont új, fogyaszthatóbb, olvasóbarátabb köntösben.

Opciók:

 - Napoli-AC Milan (Szo. 18:00, Digi Sport)

- Juventus-Lazio (Szo. 18:00, Digi Sport)

- Manchester United-Tottenham (Hét. 21:00, Spíler TV)

 - Sevilla-Villareal (Vas. 22:15, Spíler Tv)

- Borussia Dortmund-RB Leipzig (Vas. 18:00, Sport 1 TV)

A kiválasztott meccs: Manchester United-Tottenham

Miért ezt a meccset választottam?

-A szezon szinte még el sem kezdődött, de a Unitednél borzalmas a légkör. Ezt nem csak Mourinho viselkedéséből, nyilatkozataiból, a csapat játékából lehet észrevenni, hanem ennek Paul Pogba is jelét adta egyik nyilatkozatában. Paul Scholes és Pogba ügynöke között pedig szájkarate kezdődött, miután az ex-középpályás Pogbát kritizálta.

-A rossz hangulathoz még rosszabb játék párosul. A United miután nehezen, de legyűrte a Leicestert, a Brightontól már simán kapott egy hármast. E két bajnoki alatt olyan statokat produkált a United, mint például legkevesebb büntetőterületen belüli labdaérintés (összesen 12, míg a legtöbb a Citynek van 68-cal), legkevesebb támadóharmadban eltöltött labdabirtoklás (A United a labdabirtoklásainak mindössze 20%-át teszi a támadóharmadban, a 19. Huddersfield 22%-át, míg az e tekintetben is éllovas Manchester City 37%-át), 8,5 lövés meccsenként, ami a 17. helyre elég a többi csapattal összehasonlítva.

-A Unitednek tehát kulcsfontosságú egy győzelem, hiszen csak tovább rontaná a közeget egy rangadó elveszítése.

-A Tottenham e két bajnoki alatt egész jó formát mutatott, egy 2-1-es és egy 3-1-es győzelem. Dele Alli, Eriksen, Trippier és Kane is jó formában kezdte a szezont, Lucasnak is sikerült beverekednie magát a kezdőbe, kérdés mi lesz vele, ha visszatér Son. Pochettino ezzel lényegében válaszolt a kritikákra, amiért nem igazoltak a nyáron, a legütősebb válasz viszont egy Old Traffordban megszerzett győzelem lenne.

-Mióta Mourinho a United edzője 5 meccset játszott egymással a két csapat, 3 MU és 2 Spurs siker lett a vége. Egyébként Mourinhónak Pochettino ellen van az egyik legjobb mérlege: 11 győzelem, 1 döntetlen és 3 vereség. A Poche elleni 11 győzelem pedig a portugál rekordja, egy edző ellen sosem nyert ennyiszer (Mark Hughest és csapatait is 11 alkalommal vert José, de ez 19 meccsen jött neki össze).

Mi várható a csapatoktól?

-José nem kaphat ki. Jamie Carragher foglalta jól össze a jelenlegi helyzetét, mikor a Telegraphnak úgy fogalmazott, hogy Mourinho most azért harcol, hogy a legmagasabb szinten maradjon, hiszen ha elbukik a Unitednél, mégis melyik nagy klub alkalmazná? Így a portugál tréner számára minden meccs élet-halál harc lesz, így ez a mostani Spurs elleni rangadó is. Szokásos taktikát várom tőle, minimális kockázat, betolt busz, kontrákból meg talán talál a United egy gólt.

-A Tottenham eddig játszott 4-2-3-1-ben és 3-4-3-ban, de utóbbival mind védekezésben, mind támadásban hatékonyabb volt a Spurs. Utóbbi taktikában Eriksen sokkal inkább mélységből irányít, így Lucas és Dele Alli sokkal szabadabban tud játszani, ami nem csak a dán karmesternek, hanem Kane játékának is jót tesz.

-A United taktikáját az húzhatja keresztbe, hogy a védelme közel sem stabil. A Lindelöf-Bailly páros közel sem masszív, hibákra hajlamosak. Ezt a Tottenham támadói tökéletesen használhatják ki, Kane akciókban való részvétele lehet a védelem nyitja. A United kontráit pedig a három belső védős felállás nagyobb százalékban akadályozhatja meg.

-Várható kezdők

Manchester United: 4-3-3; De Gea – Young-Bailly-Lindelöf-Shaw – Fred-Matic-Pogba – Alexis-Lukaku-Mata.

Tottenham: 3-4-3; Lloris – Alderweireld-Sanchez-Vertonghen – Trippier-Eriksen-Dier-Davies – Lucas-Kane-Alli.

-Tipp

Mauricio Pochettino eddig még nem nyert a Spurs menedzsereként az Old Traffordon, úgyhogy éppen itt az ideje, 2-0-s Tottenham győzelmet várok.

912745928_jpg_0.jpg

Bundesliga JÓSDA

Este útjára indul a labda a német Bundesligában is, ezzel már tagadhatatlanul elkezdődött a 2018-19-es futballidény – azért a BL még nagyon is hiányzik -, de a német bajnokság kapcsán sem maradhat el a Kontragól blog jósdája.

-Bajnok: Bayern München

A és B csapattal rendelkeznek, ha külön indulna a keret két fele, akkor egymással versenyeznének a Salátástálért. Nem kérdés, zsinórban 7. Bundesligáját fogja nyerni a német rekordbajnok.

-TOP 4: Bayern – Schalke – Leipzig – Dortmund

A bajorok mögötti különversenyben kiemelkedőt várok a zseniális Dominico Tedesco Schalkéjától, ismét őket várom a második helyre, ami a megerősített kerettel nem is lenne meglepetés. Gulácsi és a Lipcse ezúttal csak az EL-ben lesz érdekelt, így talán most nem készülnek ki annyira a szezon végén, mint tavaly, amikor lényegében buta vereségeik és gyenge játékukkal saját maguktól dobták el a Bajnokok Ligáját. A Leipzig, akárcsak a Schalke, viszonylag simán szerzi meg a dobogós helyet, nem úgy, mint a Dortmund. A Borussia egy óriási versenyfutásban fogja megszerezni a BL-csoportkört érő negyedik helyet a Hoffenheim és a Leverkusen előtt.

-Európa Liga helyen végzők: Hoffenheim-Leverkusen-Stuttgart

A Hoffenheim és a Leverkusen évek óta stabil, erős kerettel rendelkezik, az edzők munkája is hihetetlen, főleg a hoffenheimi Julian Nagelsmann. A két csapat szinte biztosan harcban lesz idén is a BL-indulásért, viszont erről lemaradnak. A hetedik hely a kupa függvényében ér Európa Ligát, erre a helyre három csapatot érzek esélyesnek, a Mönchengladbacot, a Stuttgartot és a Frankfurtot.

-A kiesők: Düsseldorf – Freiburg – Nürnberg

A Bundesliga 16. helyén végző csapata nem esik ki azonnal, hanem oda-visszavágós meccset játszik a Bundesliga 2 harmadik helyezettjével az élvonalbeli szereplésért. E rendszernek köszönhetően van még az élvonalban a Wolfsburg, így a sorstól második esélyt a frissen feljutó Düsseldorf kaphat. A Freiburg a tavalyi gyenge szereplést megfejeli egy kieséssel, míg a szintén újonc Nürnberg egyszerűen nem lesz elég az első osztály küzdelmeihez.

-A szezon legnagyobb csalódása: A Bayern és a többiek

Az egyik legszomorúbb jelenség a top bajnokságok kapcsán, hogy ebben a csodás német futballközegben a bajnoki címet már a szezon elején oda lehetne adni a Bayernnak. Néha van egy rosszabb periódusuk, néha váratlan vereségekbe szaladnak bele, de érdemben senki nem jelent veszélyt a bajnoki címre. Számomra sokkal vonzóbb lenne a Bundesliga, ha a müncheniek nem februárban, fagyott söröskorsókkal ünnepelnék a bajnoki címet.

-Gólkirály: Robert Lewandowski

Egyszűren kihívója sincsen a lengyelnek, szinte elképzelhetetlen, hogy ne ő legyen idén is a gólkirály.

-A legtöbb gólpassz: James Rodriguez

Még sérült a kolumbiai, de nagyon jól fog illeszkedni Niko Kovac játékrendszerébe, így érzésem szerint ő lehet az, aki a szezon végén a legtöbb asszisztot tudja majd a neve mellett. Szóba jöhet még akár Thomas Müller, Emil Forsberg, Marco Reus és akár Joshua Kimmich is.

1825616ac8c3bbfea4ad0f8dd601e3e3.jpg

A klasszisok nélküli lét

Összegzés a Borussia Dortmund szezonkezdete előtt

A Dortmund ebben az évtizedben nyert kétszer bajnokságot, kupát és szuperkupát is, valamint a 6 cím mellé társul egy döntőig tartű Bajnokok Ligája menetelés, valamint 3-3 ezüstérem a Bundesligában és a kupában, ezen felül pedig 4 elveszített Szuperkupa döntő is. Ezek alapján koránt sem lenne túlzás Németország második legnagyobb, legerősebb csapatának titulálni a Borussiát, de az elmúlt években közel sem ilyen egyértelmű a helyzet.

Tavaly éppen csak negyedikként végzett a csapat a korai BL-, majd EL-búcsút követően, 2015-ben pedig csak a hetedik helyen zárták a Bundesligát. A sárga-feketék üzleti modellje és annak sikeressége – persze ha ezt a legmagasabb szintre értelmezve vetítjük le – pedig megkérdőjelezhető. A sztárokat eladják vagy éppen nem képesek megtartani, de még a jó áron történő értékesítés sem mindig sikerül.

Így távozott többek között a közelmúltban:

-Shinji Kagawa, 16 millióért a Manchester Unitedhez

-Mario Götze, 37 millió euróért a Bayern Münchenhez

-Robert Lewandowski, aki ingyen ment a legnagyobb rivális Bayern Münchenhez

-Henrikh Mkhitaryan, 42 millió euróért a Manchester Unitedhez

-Mats Hummels, 35 millióért a Bayern Münchenhez

-Ilkay Gündogan, 27 millióért a Manchester Cityhez

-Ousmane Dembélé, 120 millió euróért a Barcelonához

-Pierre-Emerick Aubameyang, 63,75 millió euróért az Arsenalhoz

-Sokratisz Papasztatopulosz, 16 millióért az Arsenalhoz

gettyimages-173206556.jpg

Mára már mindhárom játékos az Arsenalban rúgja a bőrt.

 

A rengeteg kulcsfontosságú távozó mellett – akiknek nagyjából csak a felét sikerült reális áron értékesíteni a Darazsaknak – számos alkalommal sültek be a piacon azzal, hogy nem klasszis játékost, hanem csak potenciális klasszist igazoltak le.

Ilyen például:

-Ciro Immobile 18,5 millió euróért történő leigazolása, akinek Lewandowskit kellett volna pótolni, de végül nem tudott Dortmundban beilleszkedni és 11 millióért adták tovább a Sevillának.

-Matthias Ginter, aki 10 millióért érkezett 20 évesen a bányavárosba, de nem igazán kapta meg a kellő lehetőséget, így tavaly 17 millió euróért távozott a Mönchengladbach csapatához, ahol minden egyes bajnokin játszott, világbajnoki kerettaggá vált és az értékét is közel 10 millió euróval növelte.

-Kevin Kampl, akit szintén nem tudtak beépíteni Dortmundba, így 1 millió eurós veszteséggel adták tovább Leverkusenbe, most pedig a Lipcse húzóembere a szlovén játékos.

-André Schürrle, akit 30 millió euróért vásárolt meg a Dortmund 2016-ban, viszont a két szezon alatt összehozott 51 pályáralépése során csak 2832 percen játszott, ami mindösszesen 31 meccset tesz ki. A német világbajnokot sérülések is hátráltatták, de így sem volt képes egyik Bundesliga szezonban sem 3 gólt rúgni.

-Andriy Yarmolenko, aki tavaly 25 millióért érkezett, majd 26 dortmundi meccsel a háta mögött állt tovább a West Ham Unitedhez, akik már csak 20 misit csengettek ki az ukránért.

Persze a számos sikertelen érkező mellett hasonló számú sikeres üzletetet tud magáénak a Dortmund, amelyek között találunk olyat, amelynek esetében már egy jegyzett futballistát igazolnak le, majd pár év jó teljesítmény után adják el nagy profittal, mint például Aubameyangot, Dembélét. Ezen kívül a másik stratégia, amikor egy ismeretlen játékost szerződtetnek olcsón, majd felépítik és válik Dortmundban értékes, jegyzett játékossá és a caspat húzóemberévé, mint például Ilkay Gündogan, Roman Bürki, Julian Weigl.

Kérdéses számomra az idei átigazolási időszak után, hogy meddig tartható fenn ez a politika, hiszen a riválisok – gondolok ezalatt a Schalkéra, Leipzigra, Hoffenheimra, Leverkusenre, mert ugye a Bayern szintje évek óta nem realitás se a Dortmund, se bármelyik német csapat számára – egyre komolyabban erősítenek és próbálnak foggal körömmel ragaszkodni a legjobbjaikhoz még akkor is, ha ez nem mindig sikerül. Habár a Dortmund is elköltött szerény 73 millió eurót és érkezett 6 új játékos a keretbe, név szerint

-Abdou Diallo, aki egy 22 éves francia-szenegáli középhátvéd. Érte 28 milliót fizetett a Dortmund a Mainznak.

-Thomas Delaney, aki évek óta a Bundesliga és a Werder Bremen egyik legjobb belső középpályása volt. A 26 éves dán válogatottért 20 millió eurót fizettek ki a brémaiaknak.

-Alex Witsel, aki 20 millió euró ellenében tért vissza az futball vérkeringésébe.

-Hakimi Achraf, aki kölcsönbe érkezett a Realtól. A marokkói válogatott játékos egyébként iszonyatosan tehetséges, de tavaly többször bizonyította, hogy a legmagasabb szintre még kevés.

-Marwin Hitz ingyen érkezett az Augsburgtól. A svájci portás lesz a második számú kapus, miután a klublegenda, Roman Weidenfeller visszavonult.

-Marius Wolf, aki a Frankfurtot hagyta ott a Dortmundért. Az 5 millió euróért szerződetett jobbszélső tavalyi 34 meccsén 6 gólt és 11 gólpasszt jegyzett.

i_1.jpg

Az érkezők ellenére a keret rendkívül kiegyensúlyozatlan és gyengének is tűnik:

-Kapusok: Roman Bürki és Marwin Hitz

-Középhátvédek: Manuel Akanji, Abdou Diallo, Ömer Toprak, Dan-Axel Zagadou

-Jobbhátvédek: Lukasz Piszczek, Jeremy Toljan, Achraf Hakimi

-Balhátvédek: Marcel Schmelzer, Raphael Guerreiro

-Középső középpályások: Julian Weigl, Alex Witsel, Nuri Sahin, Thomas Delaney, Mahmoud Dahoud, Sebastian Rode

-Támadó középpályások: Mario Götze, Shinji Kagawa

-Szélső támadók: Marco Reus, Jadon Sancho, Christian Pulisic, Marius Wolf

-Csatárok: Maximilian Philipp, Alexander Isak

Kapusok terén rendben lesz a Dortmund, de a védelem közepe egyszerűen túl tapasztalatlannak és vékonynak tűnik, hiszen Diallo 22, Akanji 23 éves – annak ellenére, hogy Akanji zseniálisan irányította a vébén is a svájci védelmet -, mellettük az egyetlen érdemi opció Ömer Toprak. Piszczek, de sokkal inkább Schmelzer évek óta nem nyújt kiemelkedő teljesítményt, de továbbra is ők számítanak az első számú választásnak a védelem két oldalán. A középpálya egyszerűen iszonyatosan túlzsúfolt, a mélységi irányító és a védekező középpályás szerepére 3-3 játékos pályázik, ami már-már pazarlás, főleg, ha ránézünk a támadószekcióra, ahol már a szélsők is vérszegények (és baromi fiatalok, rutintalanok), klasszikus csatár pedig egyenesen nincs a keretben. Az átigazolási piac még nem zárult le, csak augusztus 31-én fog, így a Dortmundnak még van lehetősége igazolni, de nem igazán szólnak a hírek új érkezőkről.

Ebből a teljesen átlagos, klasszisokat nélkülöző keretből Lucien Favre-nak kell kihoznia valamit, ami több, mint egy negyedik hely a bajnokságban és a BL-csoportkörös kiesés. A frissen érkező svájci edzőt régóta követem és kedvelem, korábban a Mönchengladbachnál ért el Marco Reusszal karöltve óriási sikert, hiszen 2011 februárjában, amikor Favre átvette a Gladbachot, még a csapat a kieső zónában volt, végül play-offra mentették a szezont, hogy azt követően, a 2011-12-es szezonban negyedik helyen végezzen a csapat. Reus ebben a szereplés egyébként a legfontosabb szereplő volt, 18 gólja mellé 12 asszisztot osztott ki a Bundesligában. A következő évben végül a BL-kvalifikáció nem sikerült, de 2014-15-ben már igen, hiszen harmadik helyen végzett a Gladbach-hal Favre.

Legutóbbi állomáshelyén is kiemelkedően sikeres volt a svájci edző, hiszen első szezonjában sokáig vezette a Nice-szel a francia bajnokságot, végül 11 pont előnnyel végzett a Lyon előtt a harmadik, BL-rájátszást érő helyen a Nizza. A rájátszás itt sem volt sikeres, de a Napolit nem is csoda, hogy nem tudta legyőzni a francia csapat. a 2017-18-as szezonban már gyengébben muzsikált a többletterhelést nem bíró Nice Favre kezei alatt, de így is csak 1 pont válaszotta el őket az EL-selejtezőt érő hatodik helytől.

Favre egyébként előszeretettel alkalmazza a csatárokat visszavontabb szerepkörben, így nem is feltétlen mindig a klasszikus befejezőcsatárokat preferálja, a gyors, kretatív és labdabiztos játékosk előnyt élveznek nála. Ilyen volt a Mönchengladbachban Raffael, a Nice-ben Plea, Dortmundban pedig Marco Reus játszhatja be ezt a pozíciót, nem véletlen, hogy a hétvégi Fürth elleni kupameccsen Reus nem a szélen játszott, hanem középen.

i.jpg

Az biztos, hogy iszonyatosan kemény szezon elé néz a Dortmund, rég volt ilyen gyenge keretük, aminek nem tenne jót a Borussiánál már megszokott jelenség, azaz a csapatot rendszeresen tizedelő sérüléshullam, miel a keret nem elég mély, hogy 3-4 sérülést rezzenés nélkül elbírjon. Ezen felül rengeteg a talán túlságosan is fiatal és/vagy nemzetközi szinten tapasztalatlan játékos, ami szintén problémát okozhat egy 50+ meccses szezon során. Lucien Favre esetében pedig érdemes megjegyezni, hogy ekkora csapatot sosem irányított még, illetve a bármennyi is jó performanszokat produkált csapataival a bajnokságokban, a nemzetközi kupákban nemhogy nagy, de minimális sikert sem igazán könyvelhetett még el. Az esetleges jövendőbeli átigazolásoktól függetlenül, meglepne, ha a Dortmund túlélné a BL-csoportkört, de azért a bajnokságban talán megcsíphetik a dobogó legalsó fokát. 

Ha pedig még nem lájkoltad be a Kontragól blogot facebookon, akkor kérlek tedd, meg hiszen ott több csúcsfocival kapcsolatos tartalommal találkozhatsz!

Kikopott a bőrnadrág?

Összegző poszt a Bayern Münchenről

Pénteken startol el az utolsó, még el nem indult topbajnokság, azaz a Bundesliga, ráadásul rögtön egy rangadó következik, hiszen a Bayern München fogadja hazai pályán a Hoffenheimet. Ebből kifolyólag a héten több tartalom várható a Bundesligával és azok csapataival kapcsolatban, már csak azért is, mivel alapvetően viszonylag keveset van a blogon tárgyalva a német bajnokság – karöltve a franciával -, hiszen általában februárra kvázi bajnok a Bayern, a mögötte lévő csapatok és versenyfutásuk pedig – számomra – nem tartogat annyi izgalmat, mint mondjuk a Premier League, a La Liga és Serie A.

A Bundesliga tartalmakat rögtön egy Bayern München elemzéssel, felvezetéssel kezdjük, a bajor klubot több okból is érdemes megvizsgálni, hiszen új edző állt a házhoz, a keretben is voltak érkezők és távozók is, valamint a alapvetően a Bayern nemzetközi szerepe is tartogat érdekességeket.

Miután tavaly a csapat megbuktatta Carlo Ancelottit, a vezetőség visszacsábította nyugdíjból a 2012-ben triplázó sikeredzőt, Jupp Heynckest, aki azonban csak a 2017-18-as szezonra volt beugró, helyette új edzőt kellett találni. Szabad volt Thomas Tuchel, szóba került a hoffenheimi Julian Nagelsmann is, de végül Niko Kovacra, az Eintracht Frankfurt vezetőedzőjére és egyben korábbi Bayern játékosra esett a választás Münchenben.

A horvát edző eddigi meccsei alapján – amelyek közül csak a Szuperkupamérkőzést láttam – nem forradalmasított Münchenben semmit. A felállás maradt a régi, megszokott 4-3-3/4-1-4-1, ahol Javi Martinez játsza a szűrő szerepét a középpályán, Thiago mozgatja az egész csapatot, Müller pedig egy minutumot sem játszik a szélen, egyfajta mélyséből előrelépő támadót játszik. A két szélen pedig Ribery és Robben továbbra is kulcsszerepben futballozik, viszont az már tavaly és azt megelőzően is látszott, hogy a legmagasabb szinten, azaz a Bajnokok Ligájában a két szélső már nem tud olyan kiemelkedőt nyújtani, hogy képes legyen az egyéni teljesítményük a meccs végkimenetelét nagyban befolyásolni, akár eldönteni. Az idei Real Madrid elleni elődöntőkön például Ribery az első meccsen kifejezetten jól játszott, helyzeteket hagyott ki, de a második meccsen már észrevehetetlen volt, csúnyán beleszürkült a mezőnybe, míg Robben lesérült. A francia az idei szezonban már 36 éves lesz, míg Robben 35, amely nem a játékosok részéről jelent nagyobb gondot – ők közel egy évtizedig szolgálták, szolgálják a Bajorokat, kiemelkedő szezonokat tudnak maguk mögött és sikert sikerre halmozta -, hanem a klub részéről. Azt a problémát, amely már két évvel ezelőtt is világosan látszott, miszerint meg kell találni Robber és Ribery helyettesét, még mindig nem sikerült orvosolni.

847957548_0.jpg

Jelen állapotban ugyanis klasszikus szélső az említett kettőn kívül csak Kingsley Coman és Serge Gnarby található a Bayern München keretében, amely Németországban páratlan, de a nemzetközi porondra egyszerűen kevés. Az idei átigazolási szezon pedig koránt sem a Bayern München igazolásaival volt tele, hiszen csak két új játékos érkezett a keretbe, a Schalkétól ingyen megszerzett Leon Goretzka, illetve a Montreal Impacttól szerződtetett 18 éves balszélső, Alphonso Davies. A távozók számával sem lehet Dunát rekeszteni, hiszen a Juvéhoz végleg távozó Douglas Costán kívül egyedül Arturo Vidal az, akitől megszabadultak Münchenben.

Nem is csoda, ha nem volt nagy játékoskeringő Bajorországban, hiszen a keret továbbra is elég mély és minőségi:

-Kapusok: Manuel Neuer, Sen Ulreich

-Középhátvédek: Mats Hummels, Jerome Boateng, Niklas Süle, (Javi Martinez)

-Balhátvédek: David Alaba, Juan Bernat

-Jobbhátvédek: Joshua Kimmich, Rafinha

-Középső középpályások: Javi Martinez, Thiago, Tolisso, Goretzka, Rudy, Renato Sanches

-Támadó középpályások: Thomas Müller, James Rodriguez

-Szélső támadók: Franck Ribery, Arjen Robben, Serge Gnarby, Kingsley Coman

-Csatárok: Robert Lewandowski, Sandro Wagner

A keret alapján jól látszik, hogy csak a szélsők lesznek szűkösek a Bajnokok Ligája kieséses szakaszára, Robben és Ribery már, Gnarby és Coman még nem elég a legmagasabb szintre. Ezen felül Sandro Wagner és Lewandowski különharca hagy kívánnivalót maga után, hiszen Sandro fél év alatt nem igazán váltotta meg a világot Münchenben, míg Lewa nyíltan a távozásáról beszélt a médiában, így a lengyel mellé nem ártott volna egy valódi versenytársat hozni – az nyilván megint más kérdés, hogy e téren a piac elég szűkösnek bizonyult idén.

2397441-49847590-2560-1440.jpg

Az nem kérdés, hogy a Bayern idén is Németország bajnoka lesz, a kupát pedig csak elbukhatják, viszont nemzetközi szintre nem érzem elég erősnek a keretet világklasszis szélső és egy teljesítménykényszer alatt lévő Lewandowski nélkül. Itt pedig érdemes elővenni a klub elnökének, Uli Hoenessnek korábbi szavait, miszerint a Bayern nem tudja anyagilag tartani a lépest a legnagyobb klubokkal, illetve ehhez hozzácsapni a német 50+1-es szabályt (amelyről részletesen olvashattok itt: http://sportjog.reblog.hu/bundesliga-az-50--1-es-szabaly), így pedig talán választ is kapunk arra, hogy miért nem érkezik új ember Robbenék helyett és miért ragoszkodtak annyira a távozását belengető Lewandowskihoz és Boatenghez a németek. Ha a Bayern számára továbbra is a Bajnokok Ligája győzelem a cél, akkor muszáj lesz a jelenlegi játékospolitikájukat részben felülírni, átgondolni és valamelyest igazodni azokhoz a riválisokhoz, amelyek csak úgy szórják a százmillió eurókat a játékosokra.

Serie A JÓSDA

A genovai tragédia árnyékában indul az idei szezon Olaszországban, az említett város csapatinak meccse, azaz a Genoa és a Sampdoria nyitómeccse el is marad, de a többi mérkőzést végül lejátszák. A piac is tegnap este zárult, így tiszta képet kaphatunk arról, hogy milyenek az előzetes erőviszonyok Csizmaországban.

-Bajnok: Juventus

A Juvéról készült részletes poszt (ami itt elérhető: ), azóta távozott Marchisio, viszont az olasz klublegenda az elmúlt években, de főleg tavaly már csak a padot koptatta. A keret baromi mély és évek óta együtt van a mag, a lyukak pedig tökéletesen lettek pótolva, Allegri pedig egy zseni. Elképzelhetetlen, hogy más nyerje az idei olasz bajnokságot.

juve.jpeg

-TOP 4: Juventus-Inter-Napoli-Roma

Lényegében hasonló képet várok, mint tavaly. A Juvét viszont ezúttal nem a Napoli fogja a végletekig ostromolni, hanem az Inter, amelynek keretét egyre inkább Spalleti elképzelésére formálták. Milánó kék-fekete felébe érkezett Nainggolan, Keita, de Vrij, Asamoah, Politano, Vrsaljko és Lautaro Martínez, az érdemi távozók között pedig csak Éder említhető – valamint a tavalyi szezonban kölcsönben lévő két játékos, Joao Cancelo és Rafinha. Ez az erősítéshullam pedig talán segít kiküszöbölni az olyan hullámvölgyet, ami tavaly télen volt tapasztalható az Internél. Azonban nem csak itt jelenhet előnyt, hanem a Napolival és a Romával szemben is, hiszen a két klub nem erősített olyan mértékben, mint az Inter tette, így a Farkasok és a bajnokságokban „legendásan” gyengén szereplő Ancelotti által irányított Napoli lehet versenyben a bronzéremért.

-Európa Liga helyen végzők: Milan-Lazio-Atalanta

A Milan jól erősítette meg keretét, érkezett egy klasszis csatár Higuain személyében, Laxalt, Castillejo, Bakayoko, Reina és Caldara és erősítésnek számít, bár Bonucci távozott. Az is jót tehet a csapatnak, hogy Gatusso már a szezon kezdetétől vezényli a csapatot, valamint az is nyomhat a latba, hogy a tavaly összevásárolt csapat már a második közös szezonjukat kezdik együtt. Viszont alapvetően nem érzem azt a minőséget a csapatban és Gatusso sem mutatott extra teljesítményt a padon, így nem hinném, hogy képes lehet a Milan az 5. helynél előrébb végezni. A Laziótól pedig inkább visszaesést várok, hiszen a csapat egy viszonylag szűk kerettel játszotta le a 2017-18-as szezont, amelynek az lett az eredménye, hogy az utolsó fordulóra az 50. perc környékén teljesen elkészült a csapat és bukta a BL-t. Mélyítés azonban nem történt, Joaquin Correa Felipe Anderson, Acerbi pedig de Vrij helyettesítésére érkezett, viszont az ingyen megszerzett Badelj, illetve Salzburgtól Valon Berisha és a Betistől elhalászott Durmisi jó vételnek tűnik. Simone Inzaghi rendkívül ígéretes és tehetséges edző, egy nap biztos a legnagyobbak között fogjuk említeni, de egyszerűen képtelenség minőségi erősítések nélkül elérni a negyedik helyet, főleg úgy, hogy az összes rivális eredményes piacot tud maga mögött. A 7. helyért pedig a Fiorentina és az Atalanta lehet versenyben, de szokás szerint Papu Gomezék bírhatják jobban a terhelést.

-A kiesők: Chievo-Empoli-Frosinone

A Serie A lasan már évtizedes problémája, hogy a frissen feljutó csapatok egyszerűen képtelen meglépni azt a szintet, amire az első osztályban valójában szükségeltetik. Idén a keretek alapján azt mondanám, hogy az Empoli és a Frosinone játékosállománya nem lesz elég az első osztály küzdelmeire, illetve a tavaly teljesen összeomló Chievo kiesését várom, hiszen érdemi erősítés nem igazán érkezett a csapatba. A kieső helyek egyikére egyébként a Spal, a Parma és a Cagliari is elég jó eséllyel pályázik.

-A szezon legnagyobb csalódása: Leonardo Bonucci

Balhés körülmények között távozott Torinóból, a klub szurkolói pedig nagyjából egy életre gyűlölni fogják azt követően, hogy őket provokálva ünnepelte a tavalyi Juve ellen szerzett gólját. A Milanban nem hozta a világklasszis szintet, beleszürkült a csapatba, hibákra is hajlamossá vált. Most egy olyan Juventusba kell visszaintegrálódnia, ahol a klub játékosaival és vezetőivel is összeveszett és a fanok utálják. Előbbi még sikerülhet, de az, ha nem kapja meg a támogatást a Juve ultráitól, ne adj Isten még rendszeresen ki is fütyülik, az végzetes lehet az olasz középhátvéd szempontjából. Én pedig erre a forgatókönyvre számítok, Bonuccit meg fogja „ölni” a szurkolók haragja és közel sem lesz képes azt hozni, mint amit elvárnak tőle.

-Gólkirály: Mauro Icardi

Egy dologban biztos vagyok. Cristiano Ronaldo nem lesz gólkirály. CR az elmúlt két szezonjában nem a bajnokságban ontotta a töménytelen számú gólokat, hanem a Bajnokok Ligájára tartogatta azokat. Persze, így is összehozott tavaly 26, előtte pedig 25 gólt, hasonló szám pedig idén is elvárható tőle, de Icardival nem fogja tudni sem ő, sem más tartani a lépést, ismét az argentin lesz a gólkirály a Seria A-ban.

gettyimages-861711196.jpg

-A legtöbb gólpassz: Douglas Costa

Az elmúlt években Papú Gomez, Insigne, Callejón kifejezetten jó számokat hozott gólpasszok terén, tavaly viszont Costa megelőzte őket. Idén a brazil szinte biztos, hogy végig stabil kezdő lesz és olyan társakat kell kiszolgálnia, mint Ronaldo és Dybala. Ha elkerülik a sérülések, akkor szinte biztos, hogy Douglas Costa fogja a legtöbb asszisztot kiosztani.

-Az év játékosa: Cristiano Ronaldo

Stabilan fogja szállítani a gólokat, amelyek között biztosan akad egy-két mesterhármas és Puskás-díj esélyes találat is. Lehet lesz, aki több gólt lő, mint ő, összességében lehet lesz nála jobb játékos a ligában, de már csak a bajnokság népszerűsítése szempontjából is indokolt, hogy Ronaldo kapja. Persze csak akkor, ha legalább minimálisan rászolgál.

A Hétvége Meccse

A topbajnokságok visszatérésével nem csak az állandó hétfői rovat, a Hétvége Margójára tér vissza a blogra, hanem a Hétvége Meccse is, amiben azzal a gondolattal játszok el, hogy amennyiben csak egy meccset nézel meg a hétvégi bajnoki fordulókból, akkor az melyik legyen, miért az és mi várható a találkozótól

Opciók:

  • Chelsea-Arsenal (Szo. 18.30, Spíler 1)
  • Lazio-Napoli (Szo. 20.30, Digi Sport 1)
  • Valencia-Atletico Madrid (Hé. 21.00 Spíler 2)
  • Chievo-Juventus (Szo. 18.00, Digi Sport1)
  • Torino-Roma (Vas. 18.00, Digi Sport 1)

A Kiválasztott meccs: Valencia-Atletico Madrid

letoltes_2.jpg

Nagyon vonzó a két londoni klub és új edzőinek csatája, szintén érdemes lehet elülni CR bemutatkozó meccse elé, de engem sokkal inkább izgat a Valencia-Atleti mérkőzés – olyannyira, hogy az elvileg csak hétvégi meccsopciók közé ezt a hétfőit is betuszkoltam.

Gyakorlatilag ennél jobb meccsel nehezen kezdődhetne a La Liga, amelynek zárómecce lesz a valenciai rangadó. A Valencia háza táján volt jövés-menés a nyáron, elkezdték mélyíteni az idei BL-szezonra a keretet, mindemellett fontosabb távozó nem igazán akadt, talán Zaza az egyetlen, illetve a tavalyi szezon során kölcsönben szereplő két fiatal, Andreas Pereira és Goncalo Guedes. Leginkább utóbbi jelent nagy veszteséget, de Denis Cheryshevnek és Nacho Gilnek talán sikerül a portugált helyettesíteniük. Garcia Toral edző és a vezetőség olyan sikeresen építette idén nyáron a csapatot, hogy jelenleg 5 középhátvédjük, szélső középpályásuk és középső középpályásuk, 3 csatáruk és 2 balhátvédjük van a keretben, egyedül a jobb oldali bekk posztja, ami szűkös, hiszen csak a Sportingtól frissen igazolt Cristiano Piccini az, aki jobbhátvéd, az ő helyettese az eredetileg középhátvéd Rubén Vezo. A játékosállomány pedig nem csak 11 minőségi futballistából áll, hanem a pad is nagyon erős. Habár az átigazolási szezon nem zárult még le, távozókról és érkezőkről már nem igazán pletykálnak, így talán az is kijelenthető, hogy a Valencia idei legnagyobb sikere a piacon az volt, hogy sikerült magtartaniuk Rodrigót.

Tavaly a három nagy ellen a Valencia egyszer sem tudott nyerni, de mind a Realtól, mind a Barcától, mind az Atletitől egyszer pontot csent. A 2018-2019-es szezonban már az lehet a cél, hogy képesek legyenek a Denevérek legyőzni őket, erre pedig ma valószínűleg ez a kezdőcsapat kap lehetőséget: Neto – Piccini-Murillo-Diakhaby-Gaya – Soler-Parejo-Kondogbia-Cheryshev – Batshuayi-Rodrigo.

Az Atleti szintén Pazar piacon van túl (erről részletesen itt olvashattok: https://kontragol.blog.hu/2018/08/15/atletico_te_csodas), illetve egy Szuperkupa győzelem is a zsebben van. A Real elleni meccsen pedig nagyon jól látszott, hogy mennyire egyben van az idei csapatuk, már az első meccset is nagyjából hiba nélkül hozták le. A hétfői rangadó kulcsfontosságú lehet a bajnokság kezdete szempontjából, hiszen jelentős hátrány lenne, ha a Matracosok ponthátrányban és eredménykényszerben játszanának már a kezdetektől fogva.

A három pont megszerzését nem csak a Valencia fogja minden erejével megakadályozni, hanem Theo Hernández tavalyról megmaradt eltiltása is, viszont Filipe Luis köszöni szépen a lehetőséget, így lényegében semmivel nem lesz gyengébb az Atletico kezdője, mint szerdán volt. Várható kezdő: Oblak – Juanfran- Godin-Gimenez-Luis – Lemar-Koke-Rodri-Saul – Griezmann-Costa.

Egy izgalmas adok kapokra számítok, a Valenciától pedig mindent vagy semmit játékot, de ez most sem lesz elég a győzelemre, 1-1-es végeredményre tippelnék.

La Liga JÓSDA

A szerdai Európai Szuperkupa után ma este végre végleg visszatér a spanyol futball, az idényt a tavalyi szezon egyik meglepetéscsapata kezdi egy frissen feljutó klubbal, azaz a Girona – Valladolid mérkőzéssel startol az idei spanyol bajnokság.

-Bajnok: Atletico Madrid

Merész, de úgy gondolom, hogy idén Diego Simeone képes lehet ismét bajnokságot nyerni. Eddig mindig az okozta a bonyodalmat, hogy 11-14 top játékosa volt csak, a rotáció során hátrányban volt a Real Madriddal és a Barcelonával szemben. Idén viszont nagyon úgy tűnik, hogy hiányposzt nincs a csapatban, illetve a pad is kifejezetten minőségi. Ez a bajnoki cím pedig akár Simeone búcsúajándéka is lehet.

-TOP 4: Atletico Madrid – Barcelona – Real Madrid – Valencia

Lényegében egy az egyben a tavalyi dobogó, csak az első két helyen lévő csapat cserélt pozíciót. Arra számítok, hogy sokáig hármas versenyfutás lesz, amiben a Lopetegui és a Real Madrid fog először megbotlani és ezzel végleg lemaradni. Az Real edzője két idényt töltött eddig csak a klubfutballban, viszont nem nyert a Portóval egyik évben sem bajnoki címet, sőt 2016-ban 15 pontos hátrányt sikerült összeszednie. A Barcelona esetében pedig hasonlóan masszív, stabil teljesítményt várok, mint amelyet az előző szezonban produkáltak a bajnokságban. A negyedik helyért szintén hasonló volumenű versenyfutás lehet, mint a bajnoki címért. Erre eséllyel pályázik a Valencia, a Sevilla, a Villareal, de még talán a Betis is. Az utolsó, még BL-indulást érő helyre én a Gameiroval, Diakhabyval, Wassal, Batshuayival és Cheryshevvel megerősített Denevéreket mondanám, hiszen sokkal masszívabb, mélyebb kerettel rendelkeznek, mint a közvetlen riválisok

-Európa Liga helyen végzők: Betis-Sevilla-Villareal

Az 5.-6.-7. hely valamelyikére akár a Real Sociedad vagy éppen az Athletic Bilbao is megérkezhetne, viszont amit ez a három csapat, de főként a Betis művelt az átigazolási piacon, az előrébb helyezi őket az én ranglistámon. A Betis már amúgy is elég erős kerettel rendelkezett, de az idei csapat erősebbnek tűnik sokkal, mint a tavaly hatodik helyet megcsípő gárda. Ingyen érkezett a tavalyi Eibar legjobbja, a vébén is jól játszó japán Inui, de szintén átigazolási díj nélkül érkezett Sergio Canales, illetve az Antonio Ádan pótlására szerződtetett két kapus, Joel Robles és Pau López. A négy ingyen transzfer mellett megszerezték a Deportól Sidneit, akinek viszont nehéz dolga lesz, mivel a Napolihoz távozó Fabián Ruizt kell pótolnia, valamint érkezett még William Carvalho, aki gyakorlatilag egy BL-induló csapat keretében is simán megállná a helyét. A Villareal szintén szép halakat szedett ki a hálójából, hiszen összesen 38 millió eurót fizettek két gólvágó csatárért, Gerard Morenóért és Karl Toko-Ekambiért, valamint megszerezték Layún és Funes Morit, na meg ingyen Santi Cazorlát. A Sevilla pedig már az évek óta kivételesen jó keretét Aleix Vidallal, Tomas Vaclikkal, Roqur Mesával, André Silvával, Sergi Gómezzel, valamint két tehetséges francia játékossal, Ibrahim Amadouval és Joris Gnagnonnal erősítette meg. Viszont a Sevilla piros-fehér felében komolyabb távozók is akadtak, többek között Lenglet, N’zonzi, Correa, Pizzaro, Rico. Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy ne ez a három csapat végezzen a La Liga Európa Ligát érő helyein, hiszen a játékosállomány minőségében és mélységében csak az előző bekezdésben említett négy csapat előzi meg őket – persze a keret csak egy dolog, de a Betis-Villareal-Sevilla hármas az edzői tevékenység is okot ad a jó szereplés elvárására.

1531419590_855452_1531419725_noticia_normal.jpg

-A kiesők: Leganes-Huesca-Valladolid

A spanyol bajnokságban szinte minden évben van egy olyan klub, amely az előző évadban kifejezetten jól szerepelt és olykor még kiugró eredményeket is produkált, majd a következő évadra teljesen összeomlanak és kiesnek. Tavaly ilyen volt a Las Palmas, előtte pedig hasonló cipőben járt már a Rayo Vallecano és a Betis is. Idén ezért a „dicsőségért” talán a Leganés és a Levante lehet versenyben, előbbit találom kevésbé ütőképesnek, míg a három frissen feljutó csapat közül egyedül a Rayo túlélését várom. A Huesca a Rayo Vallecanóhoz hasonlóan jól erősített, első osztályban tapasztaltnak mondható játékosokkal, viszont minőségben elmarad a Vallecano igazolásaitól. A Valladolid esetében még ez sem áll fenn, eddig elég gyenge, szűkös keretük van, csont nélkül esnek egy szezon után vissza a Segunda Divisiónba.

-A szezon legnagyobb csalódása: A Cristiano Ronado nélküliség

Nem a Real Madridra levetítve értem ezt, de még csak nem is a csalódás hagyományos értelmében kell ezt kezelni, hanem szimplán sajnálatraméltó, hogy CR hirtelen elhagyta a Real Madridot és ezzel a spanyol labdarúgást. Legutóbb a 2008-2009-es szezon indult Ronaldo nélkül Spanyolországban és baromira fog hiányozni mind Madridban, mind a La Ligának, mind a semleges nézőknek, de talán még a legnagyobb Barca-fanoknak is.

-Pichichi-trófea, aka. gólkirály: Lionel Messi

A kihívó távozott, az óriás egyedül maradt.

39208403_1917769891592894_1908553711085420544_n.jpg

-A legtöbb gólpassz: Lionel Messi

Lényegében itt CR-hez mérhetően nagy ellenfele nem igazán volt az elmúlt években, talán Luis Suarez volt az egyetlen, aki szezonokon keresztül szorongatta és le is győzte Messit e téren. Idén az új szerepkörben játszó Isco, Messi és Coutinho lehet az, aki erre a címre eséllyel pályázik.

-Az év játékosa: Antoine Griezmann

Az Atleti bajnoki címét várom, így ehhez elengedhetetlen egy olyan Griezmann, mint amit az elmúlt félévben láthattunk. Ha sikerül tartania a formáját és gólokban és gólpasszokban sem marad le nagyon az éllovasoktól, akkor a liga legjobbjának járó cím az övé lehet.

39278386_1918293494873867_5551616671736659968_o.jpg

-Zamora-díj, aka. legjobb kapus: Jan Oblak

A legjobb kapusnak járó elismerést mindig az a kapus kapja, aki a legkevesebb gólt kapja a szezonban. Zsinórban háromszor kapta Jan Oblak, az elmúlt 6 alkomból pedig csak egyszer kapta nem Atletico Madrid játékos. Idén is legnagyobb eséllyel a szlovén kapus szerzi meg a címet.

-Zarra-trófea, aka. legeredményesebb spanyol játékos: Diego Costa

Szintén egy spanyol hagyomány, ezt a legtöbb gólt szerző spanyol játékos kapja. Az elmúlt két szezonban Iago Aspas szerezte meg ezt a díjat. Idén talán nem lesz ilyen könnyű dolga, főleg úgy, hogy a Celta nem feltétlen erősödött a nyáron, valamint Diego Costa nem úgy indul neki a góltermelésnek, hogy fél évet nem játszott és csak januárban tért vissza. Costa kihívója Aspas mellett a valenciai Rodrigo és az immáron Villareal játékos, Gerard Moreno lehet.

 Ti mit vártok az idei spanyol bajnokságtól?

Real Madrid – Atletico Madrid 2-4; Elemzés és összegzés

Az első idei tétmeccs volt mindkét madridi csapat számára és még mindig csak augusztus 16-ot írunk, az átigazolási piac pedig augusztus 31-ig nyitva van Spanyolországban, tehát az egész szezonra vonatkozó következtetetéseket nem lehet levonni a Szuperkupa meccsből, viszont láthattuk az Atleti új játékosait teher alatt, na meg persze Lopetegui Real Madridját.

A meccs a Real szempontjából 0-1-es hendikeppel indult, miután a Ramos-Marcelo-Varane-Navas négyes még az öltözőben volt, Costa pedig köszönte szépen és beverte, mint… A viszonválaszig egészen pontosan 26 percet kellett várni, viszont ez a szűk fél óra is elegendő volt arra, hogy mind védekezésben, mind támadásban kirajzolódjon Lopetegui Real Madridja. A mágnestáblán 4-3-3-ként volt feltüntetve az alakzat, viszont ez minden volt, csak a klasszikus 4-3-3 nem. Védekezés során a Real 4-4-2-ben védekezett, Kroos és Casemiro mellé a két szélre visszazárt Asensio és Bale, míg Benzema mellett/mögött Isco volt az, aki pressszingelte az ellenfél védőit. Olykor viszont azt is megfigyelhettük, hogy nem a 4-4-2-t vette fel a Királyi Gárda, hanem a potenciális beadások levédekezése végett Casemiro visszalépett Varane és Ramos közé, így egy 5-3-2 rajzolódott ki.

asdsafdsf.jpg

Az offenzívák során Isco már hátrébb húzódott Benzema melől, míg a két szélső nagyjából a francia vonaláig feljebb tolódott, így 4-2-1-3 volt látható, ahol Isco viszonylag szabadon mozgott a támadósor és a középpálya között és így próbálta meg mozgatni a csapatot. A támadások során megfigyelhető volt, hogy a Zidane alatti háromfős középpálya kettőre redukálódott, hiszen csak Kroos és Casemiro maradt hátrébb, ez pedig nem csak azt jelenti, hogy a két középpályásnak sokkal nagyobb területet kell bejátszania, hanem azt is, hogy Casemironak a védekezési képességei kamatoztatása mellett a támadások szervezésében, labdajáratásban is jelentősebben kell szerepet vállalnia, amire kérdés, hogy mennyire képes.

39267541_10151648890604953_7907625908284948480_n.jpg

Habár az egyenlítés pont egy beadásból született, az is világossá vált, hogy Lopetegui számára nem ez lesz az aduász, hiszen szinte kivétel nélkül csak Benzema volt a büntetőterületen belül, Bale és Asensio végig a szélről (indulva) támogatta az akciókat. Bale tehát nem úgy tűnik, hogy középen fog izmozni, így viszont jó eséllyel a Marcelóval járó legnagyobb – egyetlen? – erény nem fog annyira kidomborodni, hiszen nem ő egyedül játszik balszélsőt, így a labdáira Asensio balszélső szerepe miatt kevesebb ember fog érkezni.

Az egyenlítést követően kellemes iramban, kicsit feszülten, de nem túlságosan szórakoztatóan csordogált tovább a meccs. Az Atletico egyébként egész meccsen zseniálisan alkalmazta az évek óta megszokott 4-4-2-jüket, hajszálpontos egész csapatos tolódásokat láthattunk már a szezon első meccsén, kíméletlen letámadással együtt. Lemar gyakorlatilag tökéletesen illeszkedik a csapat játékába, szerintem komolyabb hiba nélkül futballozott, és szemmel látható volt, hogy egyáltalán nem bánja, hogy a védekező feladatok ellátásában pont annyira köteles, mint a belső középpályások. A Gabi pótlására leszerződtetett Rodri pedig talán kicsit tompa volt, viszont még nyilvánvalóan szoknia kell a játékrendszert.

Az 57. percben állt be Modric, amely kapcsán azt vártam, hogy visszaváltozik a Blancók középpályája három személyessé, viszont Modric már nem a korábbi jobb oldali mélységi irányító szerepkört játszotta, hanem egy az egyben átvette Isco szerepét és klasszikus irányítóvá vált, Isco pedig kitolódott a bal szélre, átvéve ezzel Asensio helyét.

A meccs végül nem Modric cseréjének köszönhetően borult fel, hanem Casemiróénak köszönhetően. A brazil szűrőt a 76. percben váltotta Dani Ceballos, majd a Real Madrid addigi hiba nélküli védekezése egy szempillantás alatt szertefoszlott, Ceballos nem tudta átvenni Casemiro szerepét, a Real védelme pedig, de leginkább Varane nem élete napját fogta ki, így ezt követően három olyan gólt kapott a Real Madrid, amelynek során az Atleti támadója a második hullámba tette vissza a labdát, ahol a teljesen szabadon érkező társ simán talált a kapuba.

Az Atletico összességében teljesen megérdemelten nyerte meg a Szuperkupát, ami hatalmas lökést adhat nekik a szezonban, főleg úgy, hogy a Real Madridot sikerült úgy legyőzniük, hogy négy gólt rúgtak az örök riválisnak. Madrid másik felében pedig bosszankodhatnak, hiszen az első félidőben kifejezetten jól játszottak, kiváló ritmusban, jó egyéni teljesítményekkel, de a második félidőben, de méginkább a hosszabbításban, nemes egyszerűséggel összeomlott a csapat és annak középpályája, ez pedig Zidane 2,5 éve alatt ilyen presztízsű meccsen SOHA nem volt tapasztalható, ahogy arra sem volt példa, hogy a Királyi Gárda négy gólt kapjon egyetlen meccs alatt.

39154909_10156585289707389_4382469128577875968_o.jpg

Amit még fontosnak tartok a találkozó kapcsán, de a meccs összegzésének gondolatmenetébe nem volt beilleszthető:

-Gareth Bale kiemelkedően játszott, látszik rajta, hogy tele van önbizalommal és élvezi a Cristiano Ronaldo nélküliséget, illetve az is látszik a walesin, hogy fogyott. Sokat lehetett arról olvasni, hogy Bale sérülései arra vezethetőek vissza, hogy a Real Madridnál töltött első két szezonja alatt irdatlan mennyiségű izmot pakoltak fel rá, ezt pedig szimplán nem bírta a szervezete. Persze pontos adatokat nem találtam, hogy most hány kiló és másfél éve mennyi volt, de én ezt véltem felfedezni Bale testét csodálva.

-Nevetséges jelenet volt, amikor hátrányban Borja Mayoral érkezett Kroos helyére. Így, hogy Bale nem középen játszik, hanem a szélről indulva, gyakorlatilag elképzelhetetlennek tartom, hogy Perez neki mer vágni a Benzema-Mayoral duóval a szezonnak. Ha pedig az elnök úgy dönt, hogy csatár kell, akkor minden bizonnyal Galaktikus igazolás következik. Tartom magam korábbi posztomhoz – ezt a meccset látva pedig sokkal inkább -, ebbe a Real Madridba tökéletesen illeszkedne Harry Kane. Ha pedig nem ő, akkor talán Icardi érkezhet. Mindenesetre augusztus 31-ig én várok egy csúcsigazolást a támadószekcióba.

-Angel Correa szintén fantasztikus volt. Amennyiben Griezmann eltiltott lesz, vagy éppen pihentetni kell, akkor tökéletes helyettese lesz az argentin, aki nem mellesleg a szélen is képes játszani.

-Az Atleti hosszabbításban szerzett két gólja előtti passzt, azaz a gólpasszt, mindkét esetben cserejátékos adta. Először Thomas Partey tálalt Saulnak, majd Vitolo játszotta a lasztit Kokénak.

Diego Simeone és csapata számára tökéletesen indult a szezon, baromi erősnek tűnik idén a gárda, Lopetegui pedig ezt követően már nem csak Zidane és Ronaldo távozásának árnyékában dolgozhat, hanem egy elvesztett kupadöntőének is. Ennek ellenére ígéretesnek tűnik az általa elképzelt Királyi Gárda. Folytatás szombaton, kezdődik a spanyol bajnokság!

süti beállítások módosítása