Baromi sok gondja van a Manchester Unitednek. A vezetőség hosszútávú koncepció nélkül tengődik, a tulajdonosok sosem voltak a szurkolók szíve csücskei, a játékoskeret minőségét nézve messze nincs összhang az egyes pályarészek között, a játékosok Mourinho miatt klikkesednek, valamint az ex-United játékosok folyamatos és fokozott médiaszereplései, nyilatkozatai is szítják a lángokat. És akkor ott van még José Mourinho. De vajon meddig?

Mourinho vesszőfutása a Real Madridnál kezdődött, ahol saját magát nyírta ki, hiszen a Fehér Balett helyett a Vérvörös Balettel kedvezett a Bernabeu népének, valamint az öltözőt is nagyon csúnyán elveszítette és biztos vagytok páran, akik még emlékeznek arra, hogy Mourinho hosszú hónapokig nem nyilatkozott a spanyol sajtónak sem. Hasonló hibákat vétett a londoni visszatérése során, ahol körülbelül  minden nyilatkozatával beleállt egy-egy játékosába és végül a hogólyó-effektus szétzúzta a portugált.

A Unitednél már nagyjából tanult a saját magát többször is kinyíró hibájából, így önsz*pkodásba kezdett, minden eredményét sokkal nagyobbként próbálja eladni, mint amivel az adott trófea vagy éppen az adott megnyert meccs rendelkezik, s így történt ez a tegnapi Newcastle United elleni fordítással is.

Világos, hogy Mourinho napjai meg vannak számlálva. Egyszerűen semmi nem indokolja azt, hogy Glazerék ragaszkodjanak hozzá. A játék pocsék, Mourinho a viselkedésével a klub presztízsét és ami még fontosabb, az értékét rontja, a játékosok javarészénék látványosan nem felhőtlen a kapcsolata az edzővel, a helyzet pedig totálisan kilátástalan.

Ha a United még akar valamit elérni a szezonban – mondjuk a Bajnokok Ligáját -, akkor Mourinhót ki kell rúgni minél előbb. Rendben, ez pár millió fontba fog kerülni, de ez még a folyamat könnyebbik része. Két kérdést tartok aktuálisnak ezt követően:

Kik azok, akik jelenleg elérhetőek az edzők piacán?

Zinedine Zidane és az MU házasságáról az elmúlt hónapokban naponta lehet(ett) olvasni, valamint a francián kívül még Antonio Conte klub nélküli jelenleg. Persze ott van még a kismillió töltelékedző, köztük jó pár „PL-legendával” (Alan Pardew, David Moyes, Sam Allerdyce), valamint pár, nagyklubtól Zambó Jimmy - Bukott diák című dalával búcsúzó tréner, példának okáért Peter Bosz, Vincenzo Montella, Laurent Blanc. Így lényegében csak a Zidane-Conte duó, aki realitás lehet a United számára közeljövőben.

A második kérdés – függetlenül attól, hogy a fent említett két sztáredzőre értelmezzük, vagy tőlük elvonatkoztatva -, hogy ki akar(na) szarból várat építeni?

Ugyanis itt nem csak arról van szó, hogy a játékosokat mentálisan, pszichésen újra kéne „húzni”, mint 2 év használat után Windowst , hanem egy olyan klub padjára ülne le valaki, amely a legnagyobb angol klubnak akar látszani, holott részleges készletkisöprést szükséges tartani az eredményekhez, annak ellenére, hogy a Vörös Ördögök az elmúlt években fontszázmilliókat költöttek játékosokra. A United védelme ugyanis erősen B-kategóriás. A védelem két szélén szélső középpályásokból hátvédekké visszarendelt játékosok (Young, Valencia) vagy hétről-hétre önmagukat alulmúló ex-tehetségek (Shaw, Darmian) rohangálnak, de a képen a középhátvédek névsora (Smalling, Jones, Lindelöf, Bailly, Rojo) sem javít.

Szerintem ehhez a „bulihoz” pedig Zinedine Zidane-nak nagyjából annyi köze lesz/lehet, hogy megköszöni a meghívást, de éppen más programja akadt, így kihagyja.

Annál inkább rohan Manchesterbe az angol futballközeget, médiát már (ki)ismerő, s talán londoni gyermeteg hibáiból tanuló Antonio Conte, akit nem mellesleg még a Chelsea-nél elszenvedett sérelmek is fűthetnek, hiszen nincs mit rajta szépíteni, kivert kutyaként távozott Londonból, annak ellenére, hogy az eredményei nem voltak annyira rosszak, mint az utolsó félévében kialakult megítélése.

A jövőbeli United edzőnek simán el tudom képzelni az olaszt, akinek az imádott 3 védős felállása talán még jót is tenne a csapatnak (Young és Valencia szárnyvédőként tud(na) igazán hasznos lenni, három belső védővel pedig az egyéni hibák miatti elszenvedett hátrány redukálódhatna), nem mellesleg valódi győztes mentalitást és szenvedélyt hozna magával. A tüzet eloltani, majd a klubot stabilizálására – plána, ha Contéval érkezik jóbarátja, Guiseppe Marotta, akivel a Juvénál dolgoztak együtt, de az ősz folyamán távozik a sportigazgató Torinból -, akár bajnoki címre vezetésére, viszont 2022-től már a walesi válogatottnál rutint szerzett Ryan Giggset várom a United padjára, hogy aztán egy hasonló korszak kezdődjön Manchester vörös felében, mint 1986-ban kezdődött.

Ha pedig még nem tetted meg, akkor mindenképpen látogass el a Kontragól blog Facebook oldalára is, ahol több és naprakészebb tartalom vár!