A Dortmund ebben az évtizedben nyert kétszer bajnokságot, kupát és szuperkupát is, valamint a 6 cím mellé társul egy döntőig tartű Bajnokok Ligája menetelés, valamint 3-3 ezüstérem a Bundesligában és a kupában, ezen felül pedig 4 elveszített Szuperkupa döntő is. Ezek alapján koránt sem lenne túlzás Németország második legnagyobb, legerősebb csapatának titulálni a Borussiát, de az elmúlt években közel sem ilyen egyértelmű a helyzet.
Tavaly éppen csak negyedikként végzett a csapat a korai BL-, majd EL-búcsút követően, 2015-ben pedig csak a hetedik helyen zárták a Bundesligát. A sárga-feketék üzleti modellje és annak sikeressége – persze ha ezt a legmagasabb szintre értelmezve vetítjük le – pedig megkérdőjelezhető. A sztárokat eladják vagy éppen nem képesek megtartani, de még a jó áron történő értékesítés sem mindig sikerül.
Így távozott többek között a közelmúltban:
-Shinji Kagawa, 16 millióért a Manchester Unitedhez
-Mario Götze, 37 millió euróért a Bayern Münchenhez
-Robert Lewandowski, aki ingyen ment a legnagyobb rivális Bayern Münchenhez
-Henrikh Mkhitaryan, 42 millió euróért a Manchester Unitedhez
-Mats Hummels, 35 millióért a Bayern Münchenhez
-Ilkay Gündogan, 27 millióért a Manchester Cityhez
-Ousmane Dembélé, 120 millió euróért a Barcelonához
-Pierre-Emerick Aubameyang, 63,75 millió euróért az Arsenalhoz
-Sokratisz Papasztatopulosz, 16 millióért az Arsenalhoz
Mára már mindhárom játékos az Arsenalban rúgja a bőrt.
A rengeteg kulcsfontosságú távozó mellett – akiknek nagyjából csak a felét sikerült reális áron értékesíteni a Darazsaknak – számos alkalommal sültek be a piacon azzal, hogy nem klasszis játékost, hanem csak potenciális klasszist igazoltak le.
Ilyen például:
-Ciro Immobile 18,5 millió euróért történő leigazolása, akinek Lewandowskit kellett volna pótolni, de végül nem tudott Dortmundban beilleszkedni és 11 millióért adták tovább a Sevillának.
-Matthias Ginter, aki 10 millióért érkezett 20 évesen a bányavárosba, de nem igazán kapta meg a kellő lehetőséget, így tavaly 17 millió euróért távozott a Mönchengladbach csapatához, ahol minden egyes bajnokin játszott, világbajnoki kerettaggá vált és az értékét is közel 10 millió euróval növelte.
-Kevin Kampl, akit szintén nem tudtak beépíteni Dortmundba, így 1 millió eurós veszteséggel adták tovább Leverkusenbe, most pedig a Lipcse húzóembere a szlovén játékos.
-André Schürrle, akit 30 millió euróért vásárolt meg a Dortmund 2016-ban, viszont a két szezon alatt összehozott 51 pályáralépése során csak 2832 percen játszott, ami mindösszesen 31 meccset tesz ki. A német világbajnokot sérülések is hátráltatták, de így sem volt képes egyik Bundesliga szezonban sem 3 gólt rúgni.
-Andriy Yarmolenko, aki tavaly 25 millióért érkezett, majd 26 dortmundi meccsel a háta mögött állt tovább a West Ham Unitedhez, akik már csak 20 misit csengettek ki az ukránért.
Persze a számos sikertelen érkező mellett hasonló számú sikeres üzletetet tud magáénak a Dortmund, amelyek között találunk olyat, amelynek esetében már egy jegyzett futballistát igazolnak le, majd pár év jó teljesítmény után adják el nagy profittal, mint például Aubameyangot, Dembélét. Ezen kívül a másik stratégia, amikor egy ismeretlen játékost szerződtetnek olcsón, majd felépítik és válik Dortmundban értékes, jegyzett játékossá és a caspat húzóemberévé, mint például Ilkay Gündogan, Roman Bürki, Julian Weigl.
Kérdéses számomra az idei átigazolási időszak után, hogy meddig tartható fenn ez a politika, hiszen a riválisok – gondolok ezalatt a Schalkéra, Leipzigra, Hoffenheimra, Leverkusenre, mert ugye a Bayern szintje évek óta nem realitás se a Dortmund, se bármelyik német csapat számára – egyre komolyabban erősítenek és próbálnak foggal körömmel ragaszkodni a legjobbjaikhoz még akkor is, ha ez nem mindig sikerül. Habár a Dortmund is elköltött szerény 73 millió eurót és érkezett 6 új játékos a keretbe, név szerint
-Abdou Diallo, aki egy 22 éves francia-szenegáli középhátvéd. Érte 28 milliót fizetett a Dortmund a Mainznak.
-Thomas Delaney, aki évek óta a Bundesliga és a Werder Bremen egyik legjobb belső középpályása volt. A 26 éves dán válogatottért 20 millió eurót fizettek ki a brémaiaknak.
-Alex Witsel, aki 20 millió euró ellenében tért vissza az futball vérkeringésébe.
-Hakimi Achraf, aki kölcsönbe érkezett a Realtól. A marokkói válogatott játékos egyébként iszonyatosan tehetséges, de tavaly többször bizonyította, hogy a legmagasabb szintre még kevés.
-Marwin Hitz ingyen érkezett az Augsburgtól. A svájci portás lesz a második számú kapus, miután a klublegenda, Roman Weidenfeller visszavonult.
-Marius Wolf, aki a Frankfurtot hagyta ott a Dortmundért. Az 5 millió euróért szerződetett jobbszélső tavalyi 34 meccsén 6 gólt és 11 gólpasszt jegyzett.
Az érkezők ellenére a keret rendkívül kiegyensúlyozatlan és gyengének is tűnik:
-Kapusok: Roman Bürki és Marwin Hitz
-Középhátvédek: Manuel Akanji, Abdou Diallo, Ömer Toprak, Dan-Axel Zagadou
-Jobbhátvédek: Lukasz Piszczek, Jeremy Toljan, Achraf Hakimi
-Balhátvédek: Marcel Schmelzer, Raphael Guerreiro
-Középső középpályások: Julian Weigl, Alex Witsel, Nuri Sahin, Thomas Delaney, Mahmoud Dahoud, Sebastian Rode
-Támadó középpályások: Mario Götze, Shinji Kagawa
-Szélső támadók: Marco Reus, Jadon Sancho, Christian Pulisic, Marius Wolf
-Csatárok: Maximilian Philipp, Alexander Isak
Kapusok terén rendben lesz a Dortmund, de a védelem közepe egyszerűen túl tapasztalatlannak és vékonynak tűnik, hiszen Diallo 22, Akanji 23 éves – annak ellenére, hogy Akanji zseniálisan irányította a vébén is a svájci védelmet -, mellettük az egyetlen érdemi opció Ömer Toprak. Piszczek, de sokkal inkább Schmelzer évek óta nem nyújt kiemelkedő teljesítményt, de továbbra is ők számítanak az első számú választásnak a védelem két oldalán. A középpálya egyszerűen iszonyatosan túlzsúfolt, a mélységi irányító és a védekező középpályás szerepére 3-3 játékos pályázik, ami már-már pazarlás, főleg, ha ránézünk a támadószekcióra, ahol már a szélsők is vérszegények (és baromi fiatalok, rutintalanok), klasszikus csatár pedig egyenesen nincs a keretben. Az átigazolási piac még nem zárult le, csak augusztus 31-én fog, így a Dortmundnak még van lehetősége igazolni, de nem igazán szólnak a hírek új érkezőkről.
Ebből a teljesen átlagos, klasszisokat nélkülöző keretből Lucien Favre-nak kell kihoznia valamit, ami több, mint egy negyedik hely a bajnokságban és a BL-csoportkörös kiesés. A frissen érkező svájci edzőt régóta követem és kedvelem, korábban a Mönchengladbachnál ért el Marco Reusszal karöltve óriási sikert, hiszen 2011 februárjában, amikor Favre átvette a Gladbachot, még a csapat a kieső zónában volt, végül play-offra mentették a szezont, hogy azt követően, a 2011-12-es szezonban negyedik helyen végezzen a csapat. Reus ebben a szereplés egyébként a legfontosabb szereplő volt, 18 gólja mellé 12 asszisztot osztott ki a Bundesligában. A következő évben végül a BL-kvalifikáció nem sikerült, de 2014-15-ben már igen, hiszen harmadik helyen végzett a Gladbach-hal Favre.
Legutóbbi állomáshelyén is kiemelkedően sikeres volt a svájci edző, hiszen első szezonjában sokáig vezette a Nice-szel a francia bajnokságot, végül 11 pont előnnyel végzett a Lyon előtt a harmadik, BL-rájátszást érő helyen a Nizza. A rájátszás itt sem volt sikeres, de a Napolit nem is csoda, hogy nem tudta legyőzni a francia csapat. a 2017-18-as szezonban már gyengébben muzsikált a többletterhelést nem bíró Nice Favre kezei alatt, de így is csak 1 pont válaszotta el őket az EL-selejtezőt érő hatodik helytől.
Favre egyébként előszeretettel alkalmazza a csatárokat visszavontabb szerepkörben, így nem is feltétlen mindig a klasszikus befejezőcsatárokat preferálja, a gyors, kretatív és labdabiztos játékosk előnyt élveznek nála. Ilyen volt a Mönchengladbachban Raffael, a Nice-ben Plea, Dortmundban pedig Marco Reus játszhatja be ezt a pozíciót, nem véletlen, hogy a hétvégi Fürth elleni kupameccsen Reus nem a szélen játszott, hanem középen.
Az biztos, hogy iszonyatosan kemény szezon elé néz a Dortmund, rég volt ilyen gyenge keretük, aminek nem tenne jót a Borussiánál már megszokott jelenség, azaz a csapatot rendszeresen tizedelő sérüléshullam, miel a keret nem elég mély, hogy 3-4 sérülést rezzenés nélkül elbírjon. Ezen felül rengeteg a talán túlságosan is fiatal és/vagy nemzetközi szinten tapasztalatlan játékos, ami szintén problémát okozhat egy 50+ meccses szezon során. Lucien Favre esetében pedig érdemes megjegyezni, hogy ekkora csapatot sosem irányított még, illetve a bármennyi is jó performanszokat produkált csapataival a bajnokságokban, a nemzetközi kupákban nemhogy nagy, de minimális sikert sem igazán könyvelhetett még el. Az esetleges jövendőbeli átigazolásoktól függetlenül, meglepne, ha a Dortmund túlélné a BL-csoportkört, de azért a bajnokságban talán megcsíphetik a dobogó legalsó fokát.
Ha pedig még nem lájkoltad be a Kontragól blogot facebookon, akkor kérlek tedd, meg hiszen ott több csúcsfocival kapcsolatos tartalommal találkozhatsz!