Kontragól - A futballblog

A Tizenharmadik árnyékában

Elemző cikk a Real Madrid jelenlegi formájáról, Julen Lopetegui bukásának okairól

2018. november 02. - Kontragól futballblog

Egész jó dolog volt Real Madrid szurkolónak lenni május 26-án.

A csapat sorozatban harmadik, összességében tizenharmadik BL-serlegét hódította el, a Liverpoolt a játék minden elemében felülmúlta a Real, ráadásul Gareth Bale meglőtte a sorozat döntőjének legszebb gólját, egy olyan találatot, amely még az éppenséggel a vonal mellett ácsorgó Zinedine Zidane 2002-es Leverkusennek lőtt kapásgólját is beárnyékolja. A La Decimotercera feledtette a szezon közben jelentkezett problémákat, a Leganes elleni kupakiesést, de még azt is, hogy a Barca 17 pontot vert a Királyiakra. Kit érdekelt ez, mikor minden valamirevaló európai futballnemzet – a spanyolt leszámítva – legkiemelkedőbb csapatát verve nyerték meg öt év alatt a negyedik Bajnokok Ligája trófeát? Ez az ünneplés ideje.

Azonban ez a mámor tartott a nagyjából a kupa magasba emelését követően fél óráig. Ezt követően szempillantás alatt terjedt a hír, még a legkisebb Facebook oldalon is pillanatok alatt kikerültek Cristiano Ronaldo győzelmet követő szavai: „Nagyszerű volt a Real Madridban játszani.”

default.jpg

 

A Madridisták ekkor kapták az első horgot az arcukba, ami rögtön kijózanító erejű volt, hiszen CRISTIANO RONALDÓRÓL VAN SZÓ. Azonban az élet úgy látszik szereti a Bud Spencer filmeket, hiszen a bunyó folytatódott. A következő pofon Gareth Bale-től jött, aki szintén arról beszélt, hogy meglátja mi lesz a jövőben. Ronaldo után a klub legdrágábban vásárolt játékosa, Bale is dobbanta? Ez már-már krízishelyzettel ér fel.

A győzelem másnapjától fogva napokig rossz fényt vetett a legfrissebb madridi sikerre a Ramos-Salah incidens, de az első olyan csapás, amitől földre került minden Habfehér lélekkel megáldott ember, az május 31-én érkezett. Nagyjából délelőtt 11 környékén jött a közlemény, hogy azonnali sajtótájékoztatót tartanak, a Marca pedig perceken belül szellőztette meg, hogy Zidane dobbant. Délben nemcsak a Madrid szimpatizánsai, de kis túlzással az egész futballvilág szeme a spanyol fővároson volt. Zidane szokásához híven talpig úriember módjára jelent meg – Marco Materazzi e sorokat olvasva a mellkasát simogatva húzza mosolyra a száját -, majd bejelentette, hogy ennyi volt a madridi kaland számára.

Távozott a Realtól az az edző, aki kevesebb mint két és fél év alatt 9 trófeát nyert, aki sosem vesztett párharcot a BL egyenes kieséses szakaszában, aki sosem kapott háromnál több gólt egy meccsen, aki sosem vesztett döntőt a csapattal és – talán a legfontosabb -, aki képes volt a tekintélyét megőrizni mindvégig az öltözőben.

Zidane tehát lelépett, Ronaldo még nem hivatalosan, de lényegében a zidane-i útra tért, Bale-ről pedig semmi hír, de még inkább aggodalomra adhatott okot, hogy az edzők piacán a felhozatal elég silány volt. Szabad volt az Arsenaltól frissen távozó Wenger, házon belül ott volt Guti, a Conte-Sarri talján duó jövője sem volt biztos és a felsorolás nagyjából véget is ér. Persze az, hogy egy edzőnek éppen van munkája vagy sem, az mit sem számít, ha a Real Madrid hívja, így töménytelen mennyiségben ömlöttek a pletykák Pochettinóról, Löwről, Allegriről, csak azon csodálkozom, hogy az NB 2-vel megelégedő Várhidi Péterről nem.

Valóban nem számított az elő szerződés Florentino Pereznek, az akkor Oroszországban lévő és a spanyolokkal a címre készülő, szerződéshosszabbítását nemrégiben aláíró Julen Lopeteguit hozta el a Madridba a megalomán elnök.

15333934736057.jpg

 

Mi sem kellett az újabb balhéhoz, a Spanyol Labdarúgó Szövetség begőzölt, a vébé előtt úgy rúgták ki az árulónak bélyegzett Lopeteguit, mint macskát szarni, majd a fél világ, de a spanyolok ellenszenve ismét a fővárosra fehér felébe irányult, hiszen elhappolták a spanyol szövetségi kapitányt, ezzel indulatokat generálva az öltözőbe, s azon kívül is.

Az ügy részleteibe, megítélésébe teljesen felesleges belemenni, az viszont tény, hogy a spanyol válogatottal rendkívül bíztató, ambiciózus játékot mutató, viszont klubszinten komoly eredményekkel nem rendelkező vezetőedzőt hoztak Zidane helyére. Habár Lopetegui jó számokkal rendelkezett a spanyol utánpótlás-válogatottak kapitányaként, - Az U21-gyel például 19 meccs alatt 18 győzelmet ért el -, de a Portónál megbukott, másfél év után kirúgták a luzitánok sztárcsapatától.

A portugálok oroszországi kiesését követően (06. 30.) a napokat percekben élő madridi szurkolók rémálmáig július 10. 16:34 percig kellett várni, ekkor jött ugyanis a Real Madrid hivatalos közleménye Twitteren, amelynek témája Cristiano Ronaldo volt, majd a várakozásoknak megfelelően a klub honlapjára vezető linken bejelentették CR távozását, ami szinte együtt járt Gareth Bale biztos maradásával.

Akkor még csak kósza hírfoszlányok voltak, hogy a portugál nem találta jó ideje a megfelelő hangot Florentino Perezzel, a napokban pedig erről nyíltan beszélt, hogy pontosan emiatt távozott a Blancóktól. Ez az ellentét pedig nagyban befolyásol(hat)ta a Real Madrid nyári átigazolási politikáját, hiszen nem érkezett Galaktikus igazolás.

A blogon elég sokat (s)írtam arról, hogy ez így vékony lesz, kell egy Galacticó, viszont Perez nem akarta azt üzenni a világnak, de még inkább nem Ronaldónak, hogy az ötszörös Aranylabdástól függne a klub, ez a keret nélküle és egy új, százmilliós igazolás nélkül is a világ legjobbja képes lenni.

Sokáig még támadót sem akartak igazolni, de az Atletico ellen elbukott Európai Szuperkupa után világossá vált, hogy a Benzema-Bale-Mayoral triumvirátus nem biztos, hogy elég lesz május végéig, így hazahozták a lyoni száműzetésében klasszis teljesítményt nyújtó Mariano Díazt - az már megint más kérdés, hogy a lehetséges 11 meccsből 1 alkalommal volt végig a pályán és ez volt az egyetlen alkalom, amikor kezdett.

A dominikai csatár mellett akciósan lecsapott Perez a világbajnokság Aranykesztyűsére, a régóta kergetett Thibaut Courtois-ra, Carvajalnak a Sociedadtól Odriozola személyében vetélytársa hozott, valamint az „új Neymar” is megérkezett Spanyolországba, a 18 éves Vinícius Júnior személyében. Lepasszolták ez idő alatt Hakimit, Mayoralt és Theo Hernándezt, illetve Mateo Kovacic sem szép szavakkal ment el egy év londoni kölcsönjátékra.

Az elmúlt években valóban konszolidálódott a Real Madrid átigazolási politikája, a 2000-es évekhez képest pedig merő ellentétben van, de nézzük a tényeket, hogy milyen következményekkel járt a 2018-as játékoskeringő:

-A kapusposzton teljesen feleslegesen teremtődött versenyhelyzet, hiszen Keylor igazán magabiztos volt, néhány hibát prezentált, de legalább kétszer ennyi emberfeletti bravúrt is bemutatott. Borítékolható volt, hogy Courtois nem a padra érkezik, Navast ezzel madridi karrierje során másodszor veszik semmibe – dereng még mindenki De Gea és a fax sztorija, ugye? -, miközben hajszálnyi túlzással világklasszis teljesítményt rakott le az asztalra, a társakban pedig ez a húzás semmiképpen sem pozitív érzéseket váltott ki.

-Theo Hernández távozásával a keretben Marcelo maradt az egyetlen balhátvéd, akinek az idei évben a helyettese a 21 éves Sergio Regulión, aki még az imént említett francia bekkhez képest is visszalépés.

-Mateo Kovacic távozásával a keret egyetlen klasszikus box-to-box játékosa hagyta el a csapatot, a helyét átvevő Dani Ceballos pedig teljesen más típusú játékos, ami a gyors támadásépítéseknél érezteti hatását.

-Vinícius pedig szinte a lehető legrosszabbkor csöppent bele a csúcsfutball közegébe. Túl sok feszültség, probléma van a csapat körül, ő nyilvánvalóan nem áll készen 18 évesen egy akkora váltásra, a Castillában pedig még azt a fejlődési ütemet sem kapja meg, mint amilyenre hazájában lehetősége lett volna.

Florentino Perez és munkálkodása, egója vezetett részben ide, de nem érdemes a jelenlegi állapot teljes egészében az elnökre és a vezetőségre kenni, Lopetegui is bőven ludas a dologban:

-Alapvetően Madridban egy spanyolosabb focit akart megteremteni JLO, ami sosem megy egyről a kettőre. Ez hatványozottan igaz volt a jelenlegi Real Madridra, hiszen annak ellnére, hogy a játékosok, de legfőképpen a középpálya alkalmas lenne rá, a csapat emberemlékezet óta nem játszott hasonló stílusban, amit csak tovább nehezített az, hogy egy ekkora változást a világbajnokságot követő idényben akart eszközölni, mikor a játékosok alig regenerálódtak, mikor a csapat magjának sokkal rövidebb volt a szünet. Madridban pedig nincs átmeneti időszak, nincs betanulási idő, rögtön a csúcson kell teljesíteni, minden meccset nyerni kell. Ez túlságosan nagy kockázattal járt, az eredményét pedig már tudjuk.

-A Real rendre egy 4-2-3-1-es/4-2-1-3-as támadóalakzatban játszott, ahol a két belső középpályás előtt játszott Modric. Zidane alatt A 4-3-3-ban Casemiro, Kroos és Modric szinte végig egyvonalban játszottak, míg a Lopetegui által alkalmazott rendszerben az előbb említett kettőnek kellett a korábbi három feladatát elvégezni. Casemiro számára pedig ez a szerep egyáltalán nem feküdt, hiszen sokkal nagyobb pályarészt kellett bejátszania, sok esetben a támadást is építenie, viszont a játékszervező készségei messze nem a legjobbak – de finoman fogalmaztam… -, illetve rendre követ el buta hibákat, amiket az ellenfél arányaiban sokkal nagyobb százalékban volt képes megbüntetni, hiszen sokkal nyíltabb volt a Real két fős belső középpályája egy labdavesztést követően.

-Ha már Modric szóba került, Lopetegui egyik legnagyobb baklövése a horváthoz fűződik. Az idei Aranylabda várományosa szinte ugyanazt a szerepet kapta meg a klubjában, mint nyáron a válogatottban, viszont a klubfutball egy pár fokkal magasabb szinten van, mint a válogatott, így messze nem volt Modric olyan effektív, mint Lopetegui szerette volna. Ezen felül érdemes még kiemelni vele kapcsolatban, hogy az elmúlt 5 évben a középpálya jobb oldaláról, mélységből mozgatta a csapatot, majd fél évtizedet követően, 33 évesen, a világbajnokságot követően 25 napnyi pihenőt követően kellett egy, a pályán fel-alá robotoló szerepet bejátszania. A többi, világbajnokságon nem érdekelt játékosnak május 26 és július 16 között volt ideje kipihenni magát és felkészülni az új idényre, ami pontosan 50 nap, tehát kétszer annyi, mint Lukáé. A szezon elején nem játszott még annyit, érezte Lopetegui és stábja, hogy kell neki még idő, de így sem bizonyult elégnek, Modric gyengébb formája pedig rengeteg pontba került.

-A Modric esetében elmondottak pontosan igazak Raphael Varane-ra is, aki rögtön belecsapott a lecsóba, már az Atleti elleni kupadöntőn is 120 percet játszott és azt követően sem pihentették. A francia világbajnok még csak 25 éves, de kár lenne tagadni, hogy ne lenne összefüggés a rövid nyara és a Lopetegui két és fél hónapja alatt elkövetett temérdek hibája között – mellesleg szerintem ezalatt az idő alatt több baklövése volt, mint eddigi 7 madridi éve során.

-A letámadások. Ohh, Zidane alatt a publikum hozzászokott - a BL-ben legalábbis mindenképpen -, hogy a Real letámadása mindig pofás, mindig hatékony, mindig tudták kit kell zavarbahozni, s ez rendre sikerült is. Lopetegui rendszerében Casemirót és a védelmet leszámítva mindenki, egyszerre vett részt a presszingben, amit az ellenfelek rendre két rövid, egyszerű passzal hatástalanítottak és már rohantak is Courtois kapujára. Az eredmény? Elég csak megnézni az El Clasicót.

-A fent említettek mind csak részletkérdések lennének, ha egyetlen dolgot sikerült volna abszolválnia Lopeteguinek, ami nem mellesleg a mindenkori Real Madrid edző legfontosabb feladata. Az öltöző bizalmát megnyerni és megtartani, a tekintélyét megőrizni. Ennek folyamataiban értelemszerűen nem látunk bele, de külső szemmel is nyilvánvaló volt, hogy a fentiek nem sikerültek teljes egészében Lopeteguinek. A spanyol játékosok nagy része kedvelte, kiálltak mellette, a többiek részéről már nem volt olyan feltétlen felhőtlen a bizalom. A madridi öltözőt nem nyerte meg, a klubbal járó teherrel nemes egyszerűséggel nem tudott megbirkózni ilyen rövid idő alatt, így elbukott Julen Lopetegui.

15290017583424.jpg

 

Összességében példátlan mód bőgött le, hat vereséget szedett össze ilyen rövid idő alatt, de mégsem lehet rá azt mondani, hogy rossz edző lenne. Tapasztalatlanként érkezett, kevés ideje volt, a körülmények nem voltak ideálisak, majd közröhej tárgyaként távozott. Kicsit sajnálom, haragudni viszont semmiféleképpen nem lehet rá.

Szerencsétlenségére még olyan problémákkal is szembesülnie kellett, hogy Nacho felnőttkarrierje során első alkalommal játszik huzamosabb ideje formán kívül, vét hibákat, Iscónak váratlanul vakbélműtéten kellett átesnie, Carvajal szokás szerint huzamosabb ideig kidőlt, de Zidane-hoz hasonlóan Asensio elképesztően hullámzó formájával, teljesítményével sem tudott mit kezdeni.

Perez és Lopetegui tehát kezet foghat egymással, a Real idei teljesítménye javarészt a javukra írható, viszont az edző kézfogás után hátára veszi a sátorfáját és továbbáll, míg az elnöknek a semmiből kell elővarázsolnia egy olyan edzőt, aki a padlóról képes mind mentálisan, mind fizikálisan összevakarni a keretet, de egy olyan kaliberű vezéralkatot is elő kell húznia a kalapból a spanyol milliárdosnak, mint Cristiano Ronaldo volt, mivel a portugálnak nem csak a góljai, hanem a munkája, a mentális ereje is hiányzik az idei Real Madridból.

Kemény menet lesz ez következő stábnak, de 2001-ben 9 fordulót követően a Real Madrid mindössze 2 győzelemmel és 9 ponttal állt, az idény végén a kilencedik Bajnokok Ligája trófeájukat zsebelték be, kiejtve többek között a Barcelonát és Bayern Münchent is. Az egyetlen kérdés, hogy ki az, aki képes lesz a világ legnehezebb öltözőjét megnyerni és megtartani?

 

Facebook oldal link: https://www.facebook.com/kontragol/

Mourinho, Vörös Pokol és az olasz Megmentő?

Baromi sok gondja van a Manchester Unitednek. A vezetőség hosszútávú koncepció nélkül tengődik, a tulajdonosok sosem voltak a szurkolók szíve csücskei, a játékoskeret minőségét nézve messze nincs összhang az egyes pályarészek között, a játékosok Mourinho miatt klikkesednek, valamint az ex-United játékosok folyamatos és fokozott médiaszereplései, nyilatkozatai is szítják a lángokat. És akkor ott van még José Mourinho. De vajon meddig?

Mourinho vesszőfutása a Real Madridnál kezdődött, ahol saját magát nyírta ki, hiszen a Fehér Balett helyett a Vérvörös Balettel kedvezett a Bernabeu népének, valamint az öltözőt is nagyon csúnyán elveszítette és biztos vagytok páran, akik még emlékeznek arra, hogy Mourinho hosszú hónapokig nem nyilatkozott a spanyol sajtónak sem. Hasonló hibákat vétett a londoni visszatérése során, ahol körülbelül  minden nyilatkozatával beleállt egy-egy játékosába és végül a hogólyó-effektus szétzúzta a portugált.

A Unitednél már nagyjából tanult a saját magát többször is kinyíró hibájából, így önsz*pkodásba kezdett, minden eredményét sokkal nagyobbként próbálja eladni, mint amivel az adott trófea vagy éppen az adott megnyert meccs rendelkezik, s így történt ez a tegnapi Newcastle United elleni fordítással is.

Világos, hogy Mourinho napjai meg vannak számlálva. Egyszerűen semmi nem indokolja azt, hogy Glazerék ragaszkodjanak hozzá. A játék pocsék, Mourinho a viselkedésével a klub presztízsét és ami még fontosabb, az értékét rontja, a játékosok javarészénék látványosan nem felhőtlen a kapcsolata az edzővel, a helyzet pedig totálisan kilátástalan.

skysports-jose-mourinho-manchester-united-mourinho-man-utd_4145042.jpg

Ha a United még akar valamit elérni a szezonban – mondjuk a Bajnokok Ligáját -, akkor Mourinhót ki kell rúgni minél előbb. Rendben, ez pár millió fontba fog kerülni, de ez még a folyamat könnyebbik része. Két kérdést tartok aktuálisnak ezt követően:

Kik azok, akik jelenleg elérhetőek az edzők piacán?

Zinedine Zidane és az MU házasságáról az elmúlt hónapokban naponta lehet(ett) olvasni, valamint a francián kívül még Antonio Conte klub nélküli jelenleg. Persze ott van még a kismillió töltelékedző, köztük jó pár „PL-legendával” (Alan Pardew, David Moyes, Sam Allerdyce), valamint pár, nagyklubtól Zambó Jimmy - Bukott diák című dalával búcsúzó tréner, példának okáért Peter Bosz, Vincenzo Montella, Laurent Blanc. Így lényegében csak a Zidane-Conte duó, aki realitás lehet a United számára közeljövőben.

A második kérdés – függetlenül attól, hogy a fent említett két sztáredzőre értelmezzük, vagy tőlük elvonatkoztatva -, hogy ki akar(na) szarból várat építeni?

Ugyanis itt nem csak arról van szó, hogy a játékosokat mentálisan, pszichésen újra kéne „húzni”, mint 2 év használat után Windowst , hanem egy olyan klub padjára ülne le valaki, amely a legnagyobb angol klubnak akar látszani, holott részleges készletkisöprést szükséges tartani az eredményekhez, annak ellenére, hogy a Vörös Ördögök az elmúlt években fontszázmilliókat költöttek játékosokra. A United védelme ugyanis erősen B-kategóriás. A védelem két szélén szélső középpályásokból hátvédekké visszarendelt játékosok (Young, Valencia) vagy hétről-hétre önmagukat alulmúló ex-tehetségek (Shaw, Darmian) rohangálnak, de a képen a középhátvédek névsora (Smalling, Jones, Lindelöf, Bailly, Rojo) sem javít.

Szerintem ehhez a „bulihoz” pedig Zinedine Zidane-nak nagyjából annyi köze lesz/lehet, hogy megköszöni a meghívást, de éppen más programja akadt, így kihagyja.

Annál inkább rohan Manchesterbe az angol futballközeget, médiát már (ki)ismerő, s talán londoni gyermeteg hibáiból tanuló Antonio Conte, akit nem mellesleg még a Chelsea-nél elszenvedett sérelmek is fűthetnek, hiszen nincs mit rajta szépíteni, kivert kutyaként távozott Londonból, annak ellenére, hogy az eredményei nem voltak annyira rosszak, mint az utolsó félévében kialakult megítélése.

A jövőbeli United edzőnek simán el tudom képzelni az olaszt, akinek az imádott 3 védős felállása talán még jót is tenne a csapatnak (Young és Valencia szárnyvédőként tud(na) igazán hasznos lenni, három belső védővel pedig az egyéni hibák miatti elszenvedett hátrány redukálódhatna), nem mellesleg valódi győztes mentalitást és szenvedélyt hozna magával. A tüzet eloltani, majd a klubot stabilizálására – plána, ha Contéval érkezik jóbarátja, Guiseppe Marotta, akivel a Juvénál dolgoztak együtt, de az ősz folyamán távozik a sportigazgató Torinból -, akár bajnoki címre vezetésére, viszont 2022-től már a walesi válogatottnál rutint szerzett Ryan Giggset várom a United padjára, hogy aztán egy hasonló korszak kezdődjön Manchester vörös felében, mint 1986-ban kezdődött.

 

Ha pedig még nem tetted meg, akkor mindenképpen látogass el a Kontragól blog Facebook oldalára is, ahol több és naprakészebb tartalom vár!

antonioconte-cropped_37bi4qny6ennz7jbd7k85tw3.jpg

FIFA-Gála Kitekintő

Tegnap este a FIFA is megtartotta a szokásos díjátadó gáláját, amelyen kiosztásra kerültek a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség díjai, többek között a legjobb férfi és női játékosnak járó elismerés, a Puskás-díj és a legjobb férfi edző díj is. Sejteni lehetett előzetesen, hogy itt sem CR fogja kapni a legjobb férfi labdarúgó díjat, hiszen nem jelent meg a gálán – akárcsak az UEFA eseményén tette -, amit részemről elég cikinek tartok, hiszen akkor is kötelessége lenne a portugálnak megtisztelni a futballközeget, ha nem ő nyer. Igazából ez lényegtelen adalék, nézzük a legfontosabbak történéseket.

Puskás-díj: Mohamed SALAH - https://www.youtube.com/watch?v=mJ8XGUgvoAM

Közönségszavazás alapján dől el a Puskás Ferencről elnevezett díj sorsa, így az lett volna meglepő, ha az egyiptomi fanatikusok nem tolják be első helyre Salah-t és a gólját. Érzésem szerint ez az eddigi leggyengébb győztes ez, Messi e gól alapján minden évben Puskás-díjas lehetne, de James Milner is úgy fogalmazott Twitteren, hogy gratulál Salahnak, hogy az előző szezonban szerzett 7. legszebb találata lett az év gólja. Menjünk is inkább tovább

5ba937dcdda4c8be3a8b45a6.jpg

Év felfedezettje: Kylian Mbappé

Kommentárt sem érdemel, a következő generáció messze legjobbja lesz.

Legjobb kapus: Thibaout Courtois

Jajj, jaj… Oké, jó volt a vébén, de azért volt még a szezonban nagyjából 40-50 meccs, ezeken pedig közel sem hozott olyan formát, amivel rászolgált volna a legjobb kapus címre (btw. a Chelsea BL-kiesésében főszerepet vállalt). A gyenge világbajnokság ellenére nálam David de Gea a tavalyi szezon legjobbja, de még Alisson, Oblak, Ter Stegen és Keylor Navas is megelőzi a belgát.

42537035_10151664313394953_996590634972217344_n.jpg

Legjobb férfi edző: Didier Deschamps

Világbajnok lett, végig stabil, magabiztos képet mutatott a csapata, amely a menetelés alatt egyre jobb és jobb teljesítményt rakott le az asztalra. Megérdemelt a győzelem, bár azért sokkal másabb 7 jó meccsel megnyerni ezt a díjat, mint évi 45-55-tel. A két kihívó Zidane és Zlatko Dalic volt, utóbbit már a döntőben is lemeccselte Deschamps, előbbi pedig a csodálatos BL-menetelésen kívül eléggé lebőgött a bajnokságban és a kupában is, úgyhogy az év legjobbja valóban Deschamps volt.

Legjobb férfi játékos: Luka Modric

Pár évvel ezelőtt nagyon kevesek fogadtak volna arra, hogy a verhetetlen marketinggel rendelkező Messi és Ronaldo verhető lesz akkor, amikor mindkettő relatíve jó szezont tudott a háta mögött, kiugró meccs/gól átlaggal rendelkeztek és voltak kiugró performanszaik fontos meccseken. Arra még inkább kevesen tettek volna házat-autót, hogy erre nem Neymar, Hazard, Bale vagy éppen Griezmann lesz képes, de még csak nem is egy támadó, hanem egy horvát mágus. 2007 óta csak Messi és Ronaldo nyerte a FIFA legjobbjának járó díjat (ami jó pár évig egybevont díj volt a France Football Aranylabdájával), Modric 11 év uralmát törte meg és kétség sem férhet hozzá, hogy januárban az Aranylabdával is pózolni fog. Mindig is különös perverziót éreztem a Modrichoz hasonló középpályások iránt, akik egyik pillanatban még becsúzva szerelnek, majd a másikban egy finom testcselt követően külsővel osztanak ki egy olyan mélységi labdát, amitől könnybelábad minden néző szeme, így kifejezetten örülök annak, hogy a Real Madrid 10-eséhez köthető ez a siker. Nagyon szüksége volt már a változásra a futballvilágnak, hálas köszönet és elismerés jár Lukának!

luka-modric-the-best-football-awards.jpg

Legjobb 11:

David de Gea – Dani Alves -Varane -Ramos -Marcelo – Modric-Kante-Hazard – Messi-Ronaldo-Mbappe.

Persze, elférne egy Chiellini is, egy Toni Kroos, Salah és Griezmann is rászolgált a helyre, de talán csak Dani Alvesbe lehet igazán belekötni, aki nagyjából megszokásból került a legjobb 11-be. Mbappé valóban varázslatos vébén van túl, viszont a BL-ben a Real nem csak őt, hanem a csapatát is teljesen leradírozta, a pár helyzetét sem jól használta ki, így a helyére én Kevin De Bruyne-t tenném, Hazard pedig így eredeti posztján „játszhatna”, aki nem mellesleg az első belga játékos, aki helyet kap a világ legjobb XI-ében.

Röviden-tömören ennyit a FIFA-gáláról, nektek mi a véleményetek, jó helyre kerültek a díjak?

A drog az rossz, a BL jó. Nagyon jó.

Hogy miért is imádom ennyire a Bajnokok Ligáját – és hogy miért is ez a sorozat áll a blog középpontjában -, arra tökéletes példát szolgáltatott már az első forduló is.

Ugyanis:

-Hihetetlen magas színvonalat produkáltak a csapatok.

A két játéknapon során csak két meccset néztem meg, kedden a Liverpool-PSG-t, míg szerdán a Real Madrid – AS Romát, de mindkét meccsen a hazai csapat valami olyan iszonyat magas szinten játszotta ez a futballnak nevezett sportágat, hogy az eszméletlen. Gyors támadások, szép cselek, elképesztő passzok, ragyogó gólok, de ezen felül a két győztes csapat taktikája, lazasága is kiemelendő, valamint az, hogy a közvetítésen keresztül látszott, hogy mennyire élvezik a saját játékukat. Viszont nem csak a tavalyi döntősek produkáltak kiemelkedőt, hanem a Barca, a Sakhtar, a Hoffenheim, a Lyon és a Juve is nagyon komolyat rakott le az összefoglalók alapján az asztalra.

-Volt dráma.

Volt bizony. Már kedden úgy kezdődött a sorozat, hogy az Inter a hosszabbításban nyerte meg a Tottenham elleni meccsét, majd a PSG-t minden téren felülmúló Pool az utolsó percben egy csodálatos góllal szerezte meg a győzelmet, majd szerdán jött CR ostoba kiállítása, amivel kvázi búcsút inthet a csoportkörnek, így az Old Traffordon történő játéknak is, de ha ez nem lenne elég, akkor ott van a Lyon manchesteri győzelme és a CSZKA Moszkva 95. perces egyenlítőgólja a Plzen ellen.

-Gólok I.

Hálát kell adnunk a minket irányító erőnek, hiszen végre olyan sok gólt láthattunk, ami nem abból eredt, hogy az egyik csapat rommá verte a másikat. A világbajnokság bunkerfocija után már-már megváltással értek fel a BL-csoportkör. A 16 meccs közül egyetlen gól nélküli találkozó akadt, szintén 1 egy gólos meccs, 3 darab két gólt hozó találkozó, tehát 11 meccs 3+ gólos volt. A csapatok 2,8125-ös gól/meccs átlagot produkáltak, ami előtt le a kalappal

-Gólok II.

Gólok, de MICSODA GÓLOK. Egy kis csemege belőlük:

-A Barca mindegyik gólja csodásra sikeredett: https://www.youtube.com/watch?v=QO-KMz-uVVQ

-Icardi egyenlítése: https://www.youtube.com/watch?v=UfifNpckl3o

-A Galata első és második találata sem volt csúnya: https://www.youtube.com/watch?v=1vbghOxhe2E

-Bobby beveri: https://www.youtube.com/watch?v=sM4VYE-VAoY

-Tagliafico gólja az AEK ellen 3:55-től: https://www.youtube.com/watch?v=vL7bVQIL0vc

-A Sakhtar-Hoffenheim összes gólja megér egy misét: https://www.youtube.com/watch?v=x0ICbE0yP8Y

-Lewa labdaátvétellel okozott szemorgazmusa: https://www.youtube.com/watch?v=3zLts4sh1AU

-Fekir 0:25-nél veri be, mint ló a lónak: https://www.youtube.com/watch?v=PgGX15YNVtc

-A Real esetében szintén az összes gól parádés: https://www.youtube.com/watch?v=F44_w9xh03U

-Pogboom 1:10-tól: https://www.youtube.com/watch?v=HjzOJCjoMgg

(A Youtube tűzzel-vassal kergeti az UEFA anyagait engedély nélkül használókat, így a linkek már nem biztos, hogy élnek, amikor ezt olvasod, viszont a fent említett találatokat feltétlen nézd meg!)

messi.jpg

És ami negatívum: a videóbíró hiánya. Könyörgöm, miért nem lehet alkalmazni a világ legnagyobb sorozatában legalább a legégetőbb kérdésekben? A Pool-PSG-n két lesgól volt és talán CR teljesen felesleges pirosa sem lett volna megítélve. Reméljük az ősz folyamán elég alkalom adódik, amikor szükséges lenne ezt a technikát alkalmazni, hogy legalább tavaszra fair playebb párharcokat láthassunk.

Összességében még annyit, hogy KÖSZÖNÖM BAJNOKOK LIGÁJA, HOGY VISSZATÉRTÉL, MERT NAGYON HIÁNYOZTÁL MÁR!

Hétvége meccse #4

Tegnap már részben átnyálaztuk, hogy a hétvégi meccskínálat mennyire erősre sikeredett, de azért nézzük meg még egyszer.

Opciók:

-Tottenham – Liverpool (Szo. 13:30, Spíler 1 TV)

-Bayern München – Leverkusen (Szo. 15:30, Sport 1 TV)

-Napoli – Fiorentina (Szo. 18:00, Digi Sport 1 TV)

-Mönchengladbach – Schalke 04 (Szo. 18:30, Sport 1 TV)

-Watford – Manchester United (Szo. 18:30, Spíler 1 TV)

-Atheletic Bilbao – Real Madrid (Szo. 20.45)

A kiválaszott meccs: Tottenham – Liverpool

914239066_jpg_0.jpg

Miért ezt a meccset választottam?

-A tavalyi évben a PL legizgalmasabb meccseinek elég nagy százaléka e két csapathoz fűződött, egymás elleni meccseik is mindkét alkalommal csúcsmeccsek voltak a lehető legszorosabb értelemben (Az első meccsen a Tottenham 4-1-re mosta le a Liverpoolt, majd a februári liverpooli visszavágón az utolsó 15 percben láthattunk három gólt, valamint egy kihagyott büntetőt is).

-A Tottenham jól kezdte az idényt, de a válogatott szünet előtt sikerült belefutni a Watford pengéjébe, így elveszítették százszázalékos mérlegüket. Pár héttel ezelőtt az Old Traffordon karrierje első győzelmét aratta Pochettino, most az elhulajtott pontok után hasonló célokkal vághat neki Klopp ellen, hiszen eddigi 7 egymás elleni meccsük során csak egyetlen alkalommal hagyta el az argentin győztesen a pályát. A győzelem pedig a bajnokság hosszútávú kimenetele szempontjából is fontos, hiszen ha már most 4-6 pont lesz a Spurs lemaradása az éllovasokhoz képest, akkor már szeptembertől hatványozott győzelmi kényszerben játszhatnának.

-A tavalyi szezont és a sikeres átigazolásokat követően Liverpool vörösebbik felében talán most lehet az az év, amikor megmutatják, hogy valójában mire képes a csapat. Nagyon jó erőfelmérő lesz számukra a következő (pár) hónap, hiszen 30 napon belül játszanak a Tottenham mellett a PSG-vel, a Chelseavel kétszer, a Napolival és a Manchester Cityvel. Mivel eddig nem veszített pontot a csapat ők vannak előnyösebb helyzetben, de a csapat moráljának nem tenne jót egy ilyen hadjárat előtt, ha megszakadna az eddigi sorozatuk.

-A Spursnél Lloris és Dele Alli is hányozni fog, viszont visszatért Son, viszont az ő játékára nem igazán lehet számítani, hiszen a nyári alapozásban alig-alig vett részt. Poche eddig három védővel játszott, viszont most Alli kiesésével érzésem szerint vissza fog térni a négy védőhöz, így Alli helyét Sissoko esetleg Lamela töltheti be. Ha marad a három védő, akkor a Dier-Dembele-Eriksen tengelyre van a legnagyobb esély.

Mi várható a csapatoktól?

-Nem kell nagy zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, egyik csapatnak sem lenne előnyös a vereség, viszont a Spurs számára sokkal égetőbb a győzelem. Pochettino A négy védős rendszerrel bebiztosíthatja magát a Pool kontrái ellen, míg a középpályán magas intenzitású letámadás szükséges, hogy ne tudjon a Liverpool gyors támadásépítésekkel, labdakihozatalokkal operálni.

-Ebből a szempontból lehet kulcskérdés, hogy akkor milyen felállásban küldi fel csapatát Pochettino, hiszena  középpályán kialakított fölényhez talán jobban fekszik a négy védős rendszer, viszont számolni kell Firminóval és a visszamozgásaival, ami pedig a Vörösök játékának legfontosabb eleme lehet, karöltve Henderson/Keita szerepével.

-Lehetséges kezdők:

Spurs: 4-2-3-1; Vorm – Trippier-Sanchez-Vertonghen-Davies – Dembele-Dier – Lucas-Eriksen-Sissoko – Kane.

Liverpool: 4-3-3; Allison – Alexander-Arnold-van Dijk-Lovren-Robertson – Milner-Henderson-Wijnaldum – Salah-Firmino-Mané.

-Tipp:

Dele Alli hiányában és a megszerzett pontok alapján a Liverpool van kedvezőbb helyzetben, viszont a pályán Tottenham fölényt várok. Szemben a Manchest United elleni meccsükkel, ezúttal az első félidőt fogják dominálni, majd a hajrára jön elő belőlük a spursösség, így a Liverpool képes lesz visszakapaszkodni, 2-2-re tippelnék.

 

Magyarország - Görögország 2-1, Elemzés

A finnek elleni mérkőzés után alapvetően nem vártam sok mindent, hiszen Marco Rossi számára ez az első alkalom, hogy ezzel a kerettel együtt dolgozik, így rövidtávon az abszolút nulláról való lényeges elmozdulásban való reménykedés gyermekded hiba lett volna, viszont a minimalista elvárások után a bravúreredmény még fényesebben csillog.

Marco Rossi már előzetesen kijelentette, hogy három helyen fog változtatni a kezdőben, ezek pedig azokon a helyeken történtek, ahol a finnek elleni meccsen a leggyengébben teljesítők játszottak. A 4-2-3-1 helyett ezúttal 4-3-3 mellett döntő olasz szövetségi kapitány a formációváltással is nagyot húzott, hiszen a három belső középpályással sokkal masszívabb lett a középpálya, illetve az itt szereplő három játékos, azaz Nagy, Kovács és Kleinheisler kölcsönösen kiegészítették egymást, hiszen Nagy Ádi sem a klasszikus védekező középpályás, valamint a tegnapi meccsen taktikailag önmagát felülmúló Kleinheisler is szeret túlságosan kitámadni, de mivel védekezés során egyszerre hárman voltak egy sorban egymás mellet, így nem domborodtak ki a gyengeségek.

Jó döntés volt Vargát és Besét szerepeltetni, mindkettő rendkívül fegyelmezetten, lendületesen játszott, fizikálisan pedig pariban voltak a görögök bal oldalával, de én még jobb döntésnek tartom azt, hogy Kleinheislert a kevésbé offenzív bal oldalon játszatta Rossi, hiszen így nem keletkeztek a helyén akkora szabad területek, mint a finnek ellen, mivel Fiola nem húzodott fel annyira, mint a túloldalon tette azt Bese.

A kezdeti percek után látszott, hogy Rossi abszolút a biztonságra törekszik, letámadás során a két szélső középpályás egyik csatlakozott csak Szalai mellé/mögé, illetve Nagy Ádi mellett Kleinheisler vagy Kovács mindig ott maradt, a két támadóbb felfogású játékos közül csak egyik támadhatott ki, így a védelem előtt mindig maradt legalább 3, de inkább 4 játékos. Ezzel a húzással Fortunist középen ellehetetlenítették, valamint az első félidőben játszó középcsatárt, Donist sem igazán tudták megtalálni a társak.

A saját támadásaink esetében pedig azért lehetett hatalmas javulást látni, mivel Kovács nem Szalai mögött, a védők gyűrűjében játszott, hanem az ellenfél középpályásáival szemben kellett párharcokat nyernie, így sokkal inkább tudta kamatoztatni a képességeit, plusz Kleinheisler is ezt a szerepet játszotta be, ami az ő esetében is a valós posztja. Nagy Ádi viszont láthatóan hátrébb játszott Kokóékhoz képest, így egy három alakult ki a pálya közepén, a bolognai játékosnak pedig nem kellett bajlódnia a labdák elosztásával, támadások építéséve, amiben az elmúlt szezonban mind a klubjában, mind a válogatottban kudarcot vallott.

Az első gólunk is ennek volt köszönhető, Kovács István mélységből adott egy labdát, aztán pár röplabda pályára illő pillanat után Sallai jól, de közel sem védhetetlenül találta el a labdát. Habár gyorsan jött az egyenlítő gól, majd a görögök érezhetően nagyobb nyomást gyakoroltak Manolasz gólját követően, a csapat mégsem ingott meg, nem estek össze mentálisan a gyors bekapott góltól, mint azt tették Finnországban.

41462052_2091381784205365_6114569734714294272_o.jpg

A második és egyben győzelmet érő gólunkért nagy köszönetet mondhatunk a görög csapatnak, hiszen egyetlen kipattanóért sem szaladtak fejvesztve, jó páran csak álldogáltak, nézték mi történik körülöttük, mígnem Kleinheisler harmadjára már a hálóba lőtt. A lövés sem volt gyegne, viszont az a cselsorozat és az a higgadt visszapassz, amit Kokó meghúzott, egyszerűen hihetetlen volt.

A fordulást követően a meccs kimenetelében kulcsfontosságú esemény zajlott le, hiszen kettős görög csere érkezett, amely mindig veszélyt tartogat magában, hiszen ha megsérül valaki, akkor már nem lesz lehetőség a végére friss embert beküldeni. Duplán szerencsénk volt, hiszen ez sérülés már 7 perc után megtörtént, ráadásul a legnagyobb görög vezér, a kapura is igen veszélyes Manolaszt kellett lecserélni. Ezen felül abban is szerencsénk volt, hogy Mitrouglo hétvégén megsérült, tegnap pedig nem igazán volt százszázalékos.

Rossi cseréibe ezúttal nem lehetett belekötni, jól vette észre, hogy a 4-5-1-ben védekező csapatban ki készült el erejével, először Vargát hozta le, Lovrencsics lett az új jobbhátvéd, míg Bese feljebb húzott, aki előtt le a kalappal, hiszen ezen a poszton is hibátlanul játszotta végig a maradék fél órát. Szalait Eppel váltotta, viszont a kazah légiós közel sem volt képes úgy leterhelni Sokratisékat, mint Szalai, osztálykülönbség látszott a két támadónk helyezkedésén, mozgásán, teherbírásán.

A második félidőt végül kihúztuk, lényegében azt láthattunk, mint a világbajnokságon a kisebb válogatottaktól. Az esélytelenebb csapat 10 emberrel védekezett, kontrákra rendezkedett be, a kettős fallal szembenálló nagyobb válogatott pedig nem igazán tudott mit kezdeni, legnagyobb esélyeik a pontrúgások maradtak, amiben messze fölénk nőttek, de Gulácsin csak Manolasz tudott kifogni, így végül maradt a 2-1-es eredmény és 2 év után végre nemzetközi szinten is értékelhető eredményt és játékot tudtunk felmutatni, ami reméljük, hogy az idővel csak javulni fog.

Pár gondolat még a meccs kapcsán:

-Hol volt eddig Kis Kokó? Mit csinált karrierje elmúlt 3-4 évében? Iszonyatosan jól játszott, az üres kapus meccsnek köszönhetően végig lehetett hallani a Snapchat filterhez illő hangját, ahogy a pálya egyik végéből a másikba ordít át, hogy ki hogyan helyezkedjen, tolódjon. Végig óriási vezért volt, védekezésben iszonyat munkát rakott, valamint midegyik gólban (és a finnek elleni meccs egyetlen ziccerében) kulcsszereplő volt. Korábban több posztban foglalkoztam azzal, hogy amíg nincs egy Gera-utód, addig nem lehet érdemi eredményt elvárni. Most nagyon úgy néz ki, hogy új vezér érkezett a legnagyobb hiányposztra kvázi a semmiből. Azt pedig csak remélni lehet, hogy Kovács képes ezt a formáját hosszútávon tartani.

41514540_2421838771174576_5345182053656690688_o.jpg

-Sallai biztos nem fog olyan nyilatkozatokkal előállni első Bundesliga meccseit követően, hogy hát itt sokkal többet kell visszajönni védekezni, így nem igazán tudok jól játszani elől, mint azt a fiatal Dzsudzsák tette oroszországi karrierjének hajnalán. A Freiburg friss igazolása végig gond nélkül zárt vissza, hatalmasat dolgozott egész meccsen, nem mellesleg lőtt egy baromi szép gólt is.

-Kinek jók ezek a zárt kapus meccsek? Őszintén. Minden érintett, köztük az UEFA is csak rosszul jár ezzel, nem hiszem el, hogy másféle büntetési formát nem lehet kitalálni.

-Meglátásom szerint a tegnapi volt a lehető legerősebb magyar válogatott kezdő, amit most, 2018-ban pályára lehet küldeni. Se Dzsudzsák, se Korhut, se Guzmics nem hiányzott a csapatból, velük sem gondolnám, hogy jobb lenne a kezdő.

-Mi lett volna, ha nem baszunk el George Leekensre ennyi időt?

Az biztos, hogy 2016 után ismét van okunk az örömre, végre bíztató játékot és jövőképet láthatunk, láthattunk, így már alig várom a Nemzetek Ligája októberi felvonását!

 Fotó: MLSZ facebook, Greece National Team Facebook

Három pont rendel, Signore!

Ma este 18:00 órakor Finnország ellen kezdi meg szereplését a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában, immáron Marco Rossi irányításával. Az olasz edző rögtön tétmeccsen debütál, így nem kis erőpróba lesz ez az edző és a játékosok számára.

De hogyan kezdtek a kapitányok első meccsükön, számított-e bármit a jó kezdés, volt-e egyáltalán jó start? Ennek jártam utána a XXI. századi magyar szövetségi kapitányok eredményeit megvizsgálva.

  1. Gellei Imre (2001-2003), első meccse egy világbajnoki-selejtező volt hazai pályán, amelyet 2-0-ra elveszítettünk Románia ellen. Gellei további mérlege: 23 meccs, 7 győzelem, 4 döntetlen és 12 vereség.

 

  1. Lothar Matthaus (2003-2005), első meccse egy barátságos meccs volt, amelyen 2-0-ra nyertünk Örményország ellen. Az első tétmeccsén 3-0-ra kaptunk ki Horvátországtól. Matthaus további mérlege: 28 meccs, 11 győzelem, 3 döntetlen, 14 vereség.

 

  1. Bozsik Péter (2006), első meccse egy Új-Zéland elleni barátságos meccs volt, amelyen 2-0-ra nyertünk, míg az első tétmeccsén 4-1-re kaptunk ki a norvégok ellen hazai pályán. Nevéhez köthető még a máltai kudard, 2006 októberében ugyanis a szigetország 2-1-re győzött le minket. Bozsik további mérlege: 8 meccs, 3 győzelem, 5 vereség.

 

  1. Várhidi Péter (2006-2008), elcső meccse egy Kanada elleni barátságos meccs, amelyet 1-0 arányban nyertünk meg. Első tétmeccse pedig egy Moldova elleni EB-selejtező volt, amit 2-0-ra nyertünk meg. Várhidi további mérlege: 16 meccs, 8 győzelem, 1 döntetlen, 7 vereség.

 

  1. Erwin Koeman (2008-2010), első meccse egy Görögország elleni 3-2-es győzelem barátságos találkozón, majd első tétmeccsén 0-0-t játszottunk Dánia ellen. Koeman további mérlege: 20 meccs, 7 győzelem, 4 döntetlen, 9 vereség.

 

  1. Egervári Sándor (2010-2013), első meccse egy Anglia ellen lejátszott barátságos találkozó volt, ahol 2-1-re kaptunk ki, majd első tétmeccs is vereséggel ért véget, 2010-ben a svédek elleni EB-selejtezőn kaptunk ki 2-0-ra. Nevéhez kötődik a Románia elleni 3-0, valamint az amszterdami 8-1-is. Egervári további mérlege: 35 meccs, 18 győzelem, 8 döntetlen és 9 vereség.

 

  1. Pintér Attila (2013-2014), első meccse egy Finnország elleni 2-1 arányban elveszített barátságos mérkőzés volt, majed első tétmeccsén is vereséget szenvedett el, itthon kaptunk ki az észak-írekkel szemben 2-1-re. Ezt a vereséget követően menesztették is. Pintér mérlege: 5 meccs, 2 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség.

 

  1. Dárdai Pál (2014-2015), első meccse rögtön tétmeccs volt, amelyet 1-1-re végeztünk Romániában az EB-selejtezőn. Dárdai ezt követően sem kapott ki tétmeccsen. Dárdai mérlege: 7 meccs, 4 győzelem, 2 döntetlen és 1 vereség.

 

  1. Bernd Storck (2015-2017), a német edző szintén egy tétmeccsel nyitott, Románia ellen végzett a csapat 0-0-ra, majd végzett EB-pótselejtezőt érő helyen a válogatott, Norvégia ellen pedig kettős győzelemmel jutottunk ki az EB-re. Ott a csoportgyőzelmet a torna legnagyobb veresége követte, a rossz sorozat pedig az andorrai vereségben csúcsosodott ki. Storck mérlege: 25 meccs, 8 győzelem, 7 döntetlen, 10 vereség.

 

  1. George Leekens (2018), első meccse egy Kazahsztán elleni 3-2-es vereség barátságos találkozón, majd a további három barátságos meccsén sem mutatott érdemi játékot a csapat, így inkább kirúgták az öreg belgát. Leekens mérlege: 4 meccs, 0 győzelem, 1 döntetlen, 3 vereség.

 

És itt tartunk most. Bármennyire is hihetetlen, de az elmúlt 10 évben nem volt olyan edző, aki győztes tétmeccsel nyitott, de ebben az évezredben is csak egyetlen kapitány, Várhidi volt képes első téttel bíró mérkőzését megnyerni. Az viszont tisztán látszik, hogy egy rövidtávon relatíve sikeres, eredményesnek mondható sorozathoz elengedhetetlen, hogy a csapat ne kapjon ki első tétmeccsén. Így volt ez Dárdai Palival és Bernd Storckkal, míg az összes többi kapitány csúnyán leszerepelt, még a kifejezetten jó kerettel dolgozó Egervári Sándor is.

41151320_2414681621890291_7036372945974853632_o.jpg

Marco Rossinak már nincs egy WBA-ban focizó Gerája, egy Genkben játszó Tőzsére, se Hajnal Tamása, Juhász Rolandja, Szabics Imréje vagy éppen csúcsformában játszó Dzsudzsákja, viszont ahhoz, hogy a játékosokban ne folytatódjon az elmúlt években felhamozott rossz élmények sora, hogy a közönség támogatása ne tizedelődjön meg, ahhoz ma muszáj pontot, pontokat szerezni Finnországban.

Rég voltam ennyire izgatott a válogatott kapcsán, hiszen Dárdai után sikerült egy hiteles, elismert szakembert kinevezve, na meg az EB is már több, mint két éve volt, de ma nincs más választás, mint leülni a képernyő elé és kiszurkolni egy győzelmet, hogy ebben az évtizedben is legyen olyan kapitány, aki győzelemmel veszi az első tétmeccs által nyújtott akadályt.

 

Fotó forrása: MLSZ Facebook oldal

Mítoszvadászat #1

Gyakran lehet hallani, hogy egy nagy tornán elért siker után a válogatottak nem tudnak felpörögni a következő időszakban, hiszen „jóllaktak a sikerrel”. Tegnap mindkét világbajnoki döntős csapatat, azaz Franciaország és Horvátország is pályára lépett a Nemzetek Ligájában és egyaránt ikszeltek. A gallok gól nélküli döntetlent játszottak a vébén lebőgő németekkel, míg a déli szomszédjaink Portugáliával végeztek 1-1-re

De valójában mennyire igaz a fent említett közhely? Tényleg nehéz jól teljesíteni vagy ez is csak olyan mendemonda, minthogy egyszer Magyarországnak három különböző tenger mosta a határait?

A konkrét tények viszont nem hazudnak, így 2006-tól mindmáig megnéztem, hogy az aktuális világbajnoki döntősök hogyan szerepeltek a VB utáni fél évben.

2006, Olaszország, világbajnoki arany.

Az olaszok a németországi győzelmet követően még 6 meccset játszottak az évben, ebből 2 barátságos találkozó volt, valamint 4 EB-selejtező. Az győzelmet követő első meccsen rögtön 2-0-ra kikaptak az akkor még sokkal szerényebb játékerőt képviselő horvátoktól, majd a szeptemberben lejátszott első tétmeccsek sem sikerültek jól, hiszen hazai pályán ikszeltek a litvánokkal, majd Franciaország ellen kaptak ki 3-1-re. Az októberi selejtezőket megnyerték, Ukrajnát és Grúziát és két góllal verték, majd a novemberi barátságos meccsen 1-1-et játszottak a törökökkel.

Az olaszok mérlege: 6 meccs, 2 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség (Tétmeccseken: 2 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség).

2006, Franciaország, világbajnoki ezüst.

A franciák számára iszonyatosan nagy csalódás volt az elvesztett döntő, hiszen talán jobban rászolgáltak az aranyra, mint az olaszok. A teljesítményükön ez meg is látszott, abban az évben még 6 meccset játszottak, amelyekből 5 alkalommal sikerült győztesen elhagyni a pályát, de becsúszott egy EB-selejtezős vereség a skótok ellen.

A franciák mérlege: 6 meccs, 5 győzelem, 1 vereség (Tétmeccseken: 3 győzelem, 1 vereség).

345162_gallery.jpg

2010, Spanyolország, világbajnoki arany.

Spanyolország története első világbajnoki aranyát vitte haza Dél-Afrikából, majd 2010-ben várt rájuk még 6 mérkőzés, amelyek közül 3 EB-selejtező volt. Augusztusban egy Mexikó elleni döntetlennel debütált a friss világbajnok, majd szeptemberben volt egy megnyert selejtező Liechtensetein ellen, egy 4-1-es vereség Argentína ellen. Október egyenes volt, két győzelem a selejtezőkön, bár Litvániát még a spanyol U19 is megverné, a skótok ellen pedig nagyon megszenvedtek, csak 3-2-re tudtak nyerni. Az év utolsó, már barátságos mérkőzésén újabb zakót kapott La Furia, 4-0-ra nyertek ellenük a porgutálok. CR egyébként akkor (is) lőtt egy csodagólt, de végül Nani miatt érvénytelenítették: https://www.youtube.com/watch?v=j5gDJfFvObg

A spanyolok mérlege: 6 meccs, 3 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség (Tétmeccseken: 3 győzelem).

2010, Hollandia, világbajnoki ezüst.

A hollandok ezzel az ezüsttel előztek meg minket, három ezüsttel csak ők rendelkeznek a világbajnokságok történetében. Az újabb elbukott döntő után még 8 meccset húztak le az év hátralevő részében, amelyek közül 4 volt selejtező, 4 barátságos meccs. A selejtezők mindegyikét megnyerte az Oranje, a svédeket például 4-1-re ütötték ki. A barátságos találkozók már nem voltak olyan sikeresek, egyetlen győzelem jött össze a 2 döntetlen és görögöktől elszenvedett vereség mellett.

A hollandok mérlege: 8 meccs, 5 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség (Tétmeccseken: 4 győzelem).

9871349.jpg

2014, Németország, világbajnoki arany.

A német munka gyümölcse 2014-ben érett be, de a gyümölcs édes ízét az év hátralevő részében élveztek. 6 meccset játszottak a világbajnokság után, 4 volt EB-selejtező, 2 barátságos meccs. Szeptemberben ismét Argentínával csaptak össze, de a dél-amerikaiak 4-2-re nyertek, majd a novemberi barátságos találkozón a Nationalelf 1-0-ra győzte le Spanyolországot. A szeptember-októberi selejtezők folyamán a mérleg 2 győzelem, 1 döntetlen Írország ellen, valamint 1 vereség a lengyelek ellen.

A németek mérlege: 6 meccs, 3 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség (Tétmeccseken: 2 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség).

Argentína, 2014, világbajnoki ezüst.

Legcsalókább képet az argentinokról kaphatunk, hiszen a világbajnokságokat követően Dél-Amerikába csak a faszverés megy, egészen a következő nyárig, amikor a Copa Americát tartják. Argentína a vesztes finálét követően még 5 meccset játszott 2014-ben, amelyek közül hármat nyert meg, a fent említett németek elleni siker mellett a horvátokat és Hong Kongot tudta legyőzni, viszont Portugália és Brazília már kifogott rajtuk, vereség lett mindkét találkozó vége.

Az argentinok mérlege: 5 meccs, 3 győzelem, 2 vereség.

germany_and_argentina_face_off_in_the_final_of_the_world_cup_2014_-2014-07-13_6.jpg

Nos, az tisztán látszik, hogy a győztes minden alkalommal bukdácsolt a világbajnokságot követően, míg a vesztesek általában sokkal meggyőzőbben játszottak, mint korábbi legyőzőjük. Ez a mítosz részben beigazolódott (persze érdemes lenne megvizsgálni az EB-t követő performanszot is), így érdemes lehet odafigyelni az idei győztesek (mert ugye Horvátország is inkább győztes ország, mintsem vesztes) hogyan alakítanak az év hátralevő részében, s folytatják-e az elődeik által kialakított sormintát.

Hétvége meccse #3

Szombat délelőtt? Akkor csemegézzünk a hétvége slágermeccsei között!

Opciók:

-Celta Vigo – Atletico Madrid (Szo. 18:30, Spíler 2 TV)

-Watford – Tottenham (Vas. 17:00, Spíler 1 TV)

-Betis – Sevilla (Vas. 20:45, Spíler 1 TV)

-Burnley – Manchester United (Vas. 17:30, Spíler 1 TV)

-Monaco – Marseille (Vas. 21:00, Digi Sport 1)

A kiválaszott meccs: Monaco – Marseille

Miért ezt a meccset választottam?

-A felsorolt meccsek nem mindegyike állná meg a helyét egy olyan héten, amikor a legnagyobb meccsek nem pénteken vannak (tegnap volt például egy Lyon-Nice és egy Milan-Roma is), de egy Monaco-Marseille mindig megállná a helyét.

-A két csapat borzalamsan kezdte a Ligue 1-t, három meccsen egy győzelem, egy döntetlen és egy vereség a mérlegük. A Marseille kapott egy hármas a francia bajnokságba frissen feljutó Nimes-től, míg a Monaco múlt héten a 92. percben kapott góllal szenvedett vereséget a Bordeaux-tók. Mindkét csapat számára kulcsfontosságú lesz így a győzelem, hiszen egy esetleges pontvesztéssel már észrevehető hátrányban lennének a BL-helyekért folytatott csatában.

-A Monaco tagadhatatlanul meggyengült, csökkent a keret mélysége, hiszent távozott Lemar, Fabinho, Ghezzal, Diakhaby, Joao Moutinho és Baldé Keita is. A Monaco vezetősége a gyenge teljesítményt követően ezt talán a napokban realizálhatta, hiszen a héten leigazolták Nacer Chadlit, aki kiemelkedően játszott a belga válogatottban nyáron és a 21 éves német jobbhátvédet, Benjamin Henrichset a Leverkusentől. Az új igazolások holnap még nem valószínű, hogy pályára lépnek, így kiváncsi leszek mire lesz elég egy újabb rangadón a sérültekkel teli hercegségi klub (Jovetic, Golovin és Raggi is sérült a kulcsjátékosok közül).

-A Marseille kerete elég szűkösnek bizonyult tavaly, így arra is volt példa, hogy Luiz Gustavo játszott középhátvédet. Ennek megfelelően érkezett majdnem minden posztra mélyítés. Caleta-Cart a Salzburgtól vette a Marseille, de még csak egyetlen meccsen játszott a középhátvéd, pont amikor 3 gólt kapott a kikötővárosi csapat. A Fulhamhez távozó Zambo-Anguissát Strootmannal pótolták, míg a támadóbb szelemű középpályások sorát a 22 éves szerb tehetséggel, Nemanja Radonjiccsal bővítette a Marseille, akita napokban jelentettek csak be, így valószínűleg nem fog játszani. A tavalyi szezon egyik hiánycikke volt a középcsatár, hiszen a Mitroglou-Germain-N’Jie hármas sokat volt sérült és a formájuk sem volt kiugró, így akartak egy újabb csatárt igazolni, név szerint Mario Balotellit, viszont az olasz nem jött össze nekik és mivel tegnap zárult az átigazolási piac, nem is fog érkezni új játékos már. Nagy kérdés, hogy mire lehet elég hosszútávon ez a keret, képesek lesznek e a szezon végén is bírni szuflával

 l-om-a-subi-une-veritable-deroute-a-louis-ii_209015.jpg

- Rudi Garciában és csapatában bőven van potenciál, így a második hely elérése realitás lehet számukra, de idén jobban kell teljesíteniük a rangadókon, mint tavaly, ugyanis az alábbi mérleggel zárta a Ligue 1 2017-18-as szezonját az első három (PSG, Monaco, Lyon) ellen: 0 győzelem, 2 döntetlen, 4 vereség, 6 rúgott és 18 kapott gól. A legnagyobb vereség egy 6-1-es zakó volt, amit pont a Monaco mért rájuk, így itt az idő visszavágni.

Mi várható a csapatoktól?

Adott két csapat, amelyik győzelmi kényszer alatt játszik, tehát két kimenetel lehetséges: unalmas bunkerfoci, végeredményként egy 0-0-val vagy mindkét csapat megrázza a gólfát és a támadófutballal gyönyörködtetik meg a szurkolókat. Leo Jardim és Rudi Garcia személyiségéből és futballfilozófiájából, valamint a közelmúlt eredményeiből fakadóan inkább utóbbi várható.

-Lehetséges kezdők:

Monaco: 4-2-3-1; Benaglio – Sidibe-Glik-Jemerson-Barreca – Tielemans-Aholou – Grandsir-Traore-Lopes – Falcao.

Marseille: 4-2-3-1; Pele – Sarr-Rami-Kamra-Amavi – Luiz Gustavo-Strootman – Thauvin-Payet-Ocampos – Mitroglou.

-Tipp:

Az idei szezon eddigi két hétvége meccse posztban hibátlanul találtam el a végkimenetelt, most viszont sokkal nehezebb dolgom van, hiszen egy őrült meccsre számítok. A Marseille-t tartom jelenleg az esélyesnek, hiszen sok hiányzója van a Monaconak sérülés/vb miatt, míg a vendégoldalon csak a kapus, Steve Mandada az, aki sérült. A Monaco mellett viszont a hazai pálya szól, ahol az elmúlt két szezonban a 38 bajnoki közül 32-őt nyertek meg, s mindössze 2 vereséget szenvedtek, így egy élvezetes 2-2-re tippelnék.

 

Itt van az EL, itt van újra!

Véget értek az Európa Liga selejtezői is, így ma 48 csapat várja majd a sorsolást. Miután a Bajnokok Ligája a kvalifikációs rendszerével tagadhatatlanul a nagyok harcmezeje lett, az Európa Liga sokkal nagyobb figyelmet kap, kaphat a kisebb csapatok számára. Az UEFA tagállamok nagy számban képviseltetik magukat a második számú európai kupasorozatban, hiszen a megszokott nemzeteken felül találhatunk szlovák, norvég, ciprus, azeri, kazah, magyad, de még luxemburgi csapatot is.

Rengeteg klub, szám szerint 17, amelynek nem kellett a selejtezőkkel bajlódnia, hiszen automatikusan helyet szerzett magának a csoportkörre hazája bajnokságában. A maradék 31 csapatnak viszont párharcot, párharcokat kellett nyerni ahhoz, hogy ősszel az Európa Ligában futballozzanak. Csak egy kis emlékezetető a tegnapi cikkhez kapcsolódóan: a Bajnokok Ligájában mindössze 6 helyért megy a küzdelem a selejtezők során.

Az Európa Ligát már csak azért is megéri követni, hiszen rengeteg magasan jegyzett klub indul a sorozatban, elég ha csak a Chelseat, a Sevillát, az Arsenalt, a Milant vagy éppen a Marseille-t említem. Viszont olyan klubok is elvéreztek a selejtezők során, mint például az Atalanta és a Basel, akik már évek óta az európai futball tagjai, de nem sikerült a kvalifikáció a Burnley-nek, a Legia Varsónak és a Feyenoordnak sem.

A kalapok pedig így néznek ki:

  1. kalap: Sevilla, Arsenal, Chelsea, Zenit, Leverkusen, Dinamo Kijev, Besiktas, Salzburg, Olympiakos, Villareal, Anderlecht, Lazio
  2. kalap: Sporting, Ludogorets, Köbenhavn, Marseille, Celtic, PAÓK, Milan, Genk, Fenerbache, Krasznodar, Asztana, Rapid Wien
  3. kalap: Betis, BATE, Qarabag, Dinamo Zagreb, Leipzig, Frankfurt, Malmö, Szpartak Moszkva, Standard Liége, Zürich, Bordeaux, Rennes
  4. kalap: Apóllon Lemeszú, Rosenborg, Vorszkla Poltava, Slavia Praha, Akhisar Belediyespor, Baumit Jablonec, AEK Lárnakasz, Vidi, Rangers, Dudelange, Szpartak Trnava, Sarpsborg

Nyilvánvalóan gyengébb a mezőny, de azért még a harmadik kalapban is olyan csapatok foglalnak helet, mint a Betis, a Leipzig, a Frankfurt, a Bordeaux vagy éppen a Szpartak Moszkva, ami sok mindent elárul a sorozatról.

De akkor nézzünk pár érdekességet a csapatok kapcsán:

-A Real Betis úgy szerzett magának automatikus EL-indulást, hogy tavaly újoncnak számított a spanyol bajnokságban.

-A Dudelange az első luxemburgi csapat, amelynek sikerült bejutnia egy európai kupa csoportkörébe. Egyébként őket a Vidi ejtette ki a BL-selejtezők során, bár nem sok híja volt, hogy ez fordítva történjen meg.

-A Steven Gerrard vezette Rangers kilenc emberrel hozta le a visszavágót az orosz UFA ellen, így mind a négy selejtezős párharcukat sikerrel vették. MIóta 2012-ben visszasorolták őket a negyedosztályba, most először sikerült nekik kvalifikálni magukat a nemzetközi porondra. Mindez a második próbálkozásra sikerült, hiszen a tavalyi EL-selejtezők során már az első körben kiestek egy luxemburgi csapattal szemben.

-A norvék Sarpsborg rendelkezik a legkevesebb UEFA-koefficiens pontta, 3485 van a nevük mellett. Ez nem is csoda, hiszen ez volt történetük során az ELSŐ EURÓPAI SZEREPLÉSÜK! A klub 2003-ban még a norvég negyedosztályban játszott, 2011-re jutott fel először az élvonalba, ahonann rögtön ki is estek. A visszajutás azonnal sikerült, majd a csapat megszilárdította a helyéd a norvék Eliteserienbe, ahol a tavalyi szezon során 3. helyet értek el, ami az Európa Liga selejtezővel járt. Itt már az első körben csatlakoztak, ahol az izlandi ÍBV-t verték ki, ami még nem is akkora bravúr, mint a második körös St. Gallan, a harmadik körös Rijeka, illetve a rájátszásban legyőzött, korábban a Fradit is kiejtő Maccabi Tel Aviv búcsúztatása.

-A Vidi mellett két magyarnak biztosan lehet szurkolni: Kleinheisler Lászlónak és kazah Asztanának, valamint Gulácsinak és a Lipcsének. A harmadik játékos Szoboszlai Dominik lehet, bár eléggé kérdéses, hogy a Salzburg nevezi e őt az EL-keretébe.

Persze biztos, hogy lesz olyan nagyobb csapat, amelyiket nem fogja érdekelni az Európa Liga és látványosan leadja majd, de idén az EL-ben is iszonyat jó mezőny jött össze, így a blogon az eddig megszokott BL-tartalmak mellett idén ez a sorozat is fókuszban lesz, úgyhogy már várom a mai sorsolást és a három hét múlva esedékes indulást is!

el_kupa_eufa_com.jpg